Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 87 nézve. Ezt követik a vádlevélnek és vádhatározatnak a közvetlen idézés eseteiben a correctio nalis bíróság előtt az idézőlevélnek felolvasása, a tanuk (esetleg szakértők) jelenlétének megállapítása, a terheltnek részletes kikérdezése, a tanuk és szakértők kihallgatása. A bizonyító eljárás befejeztével a vád és védelem részéről történnek meg az előterjesztések. Ezt követi az esküdtszéki eljárásban az elnöki »résumé« és a kérdések feltevése; a correctionalis bíróság előtti eljárásban pedig az ügyfelek előterjesztése után az ítélethozás. A franczia jogban a főtárgyalás rendszere az, mely a continentalis perrendeknek e században mintául szolgált s csak legújabban iparkodnak, különösen az esküdtszéki főtárgyalást, az angol eljáráshoz közelebb vinni. A német birodalmi perrendtartás alkotása alkalmából főleg Grneist buzgólkodása folytán már sikerült is több tekintetben az angol jog vívmányainak tért nyitni. A javaslat a franczia »code d'instruction criminelle* főtárgyalása rendszeréhez, — eltekintve a vád elv követelményeivel összhangban nem álló rendelkezéseitől, — már csak azért sem ragaszkodott szorosan, mert az esküdtszék nélküli, azaz a correctionalis biróság előtti tárgyalás annak egyik leghiányosabb része (179—198. §§.), melyet csakis a »cour d'assies« előtti eljárásból vont analógia tesz alkalmazhatóvá. Mindazáltal a javaslat már csak a biróság perjogi feladata tekintetében elfoglalt álláspontjánál fogva is távolabb áll az angol, mint a franczia főtárgyalás typusától, de azért éppen nem zárkózott el az angol jog értékesíthető vívmányai elől, sőt lehető gonddal igyekezett javára fordítani mindama javításokat, melyekkel akár a közvetlenség, akár a vádelv követelményei szempontjából a franczia főtárgyalás rendszere hiányait, mind a német particularis törvények és a német birodalmi perrendtartás, mind az 1850-iki és az annak elveihez ragaszkodó 1873-iki osztrák törvények, továbbá a tapasztalat és a tudományos törekvések kitölteni iparkodtak. Maga a főtárgyalás fejezete oly sok és külömböző tárgyakat érint, hogy a könnyebb áttekinthetőség szempontjából czélszerfínek látszott azt lehetőleg a tárgyalás menetének és logikai rendjének szemmel tartása mellett hét czímre osztoni, miért is a még felmerülő nagyobb jelentőségű elvi kérdések felfejtése is helyesebben tárgyalható az illető szakaszoknál, .mint általánosságban. I. A nyilvánosság és a rend fentartása. (293—300. §§.) 1. A tárgyalás nyilvánossága. A főtárgyalás nyilvánossága oly szabály, melytől eltérni csak a javaslatban taxatíve felsorolt esetekben lehet. Nyilvánosság alatt a javaslat azt érti, hogy szabad és biztosított bemenete legyen a nagy közönségnek a főtárgyalás termébe. Az éppen nem szükséges a nyilvánosság fogalmához, hogy a közönség közöl valaki tényleg jelen legyen a tárgyaláson. Nyilvános a főtárgyalás, ha a terem ajtai bezárva nincsenek és a bemenet meg van engedve. A mi azt a kérdést illeti, hogy a nyilvánosság fogalma feltétlenül megkívánja-e mindenkinek kivétel nélküli szabad bemenetét: a javaslat nem követi a volt frankfurti, hessendarmstadti, würtembergi törvényeket, melyek e tekintetben semmi megszorítást nem tartalmaztak ; hanem tekintettel arra, hogy a fel nem nőtt személyre nézve káros lehet a főtárgyaiások hallgatása, oly személyek pedig, kik nem a hely méltóságának megfelelően jelennek meg, vagy fegyverrel és bottal kívánnak bemenni, az eljárás komolyságát és rendjét könnyen zavarhatnák, szükségesnek tartotta e személyek feltétlen kizárását kimondani. E kivételek alá tartozó egyéneknek a teremőr is megtilthatja a bemenetet, de tilalma ellen az elnöknél orvoslást kereshetnek.