Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
72 870. szám. Besúg auf seine Vertheidigung für die Hauptverhandlung zu stellen "habé.) szerint teljesen elegendő, ha a kihallgatás a jegyző (Gerichtsschreiber) teljesíti. Nincs ugyan kizárva a birói kihallgatás, de semmi esetre sem kötelesség, következéskép az esküdtszéki ügyekben is rendszerint a jegyző teljesíti a kihallgatást és vesz fel erről jegyzőkönyvet. Ausztriában az 1850-iki perrendtartás (254., 255. §§.) a franczia code nyomán szabályozta az elnöki kihallgatást, következéskép csakis esküdtszéki ügyekben volt ennek helye. Vagy az esküdtbíróság elnöke, illetve helyettese vagy a törvényszék elnöke volt köteles a fogva levőnek kihallgatását teljesíteni. > A szabad lábon levőt vagy az esküdtbíróság elnöke vagy a kerületi törvényszék, illetve járásbíróság hallgatja ki. Az 1853-iki perrendtartás (216. §.) szintén fentartotta az elnöki kihallgatást, melynek főczélját abban látja, hogy a vádlottnak alkalma legyen a vizsgálati eljárásban tett vallomásait kiegészíteni. Az 1873-iki osztrák perrendtartás 220. §-a csaknem szórói-szóra megegyez az 1850-iki perrend rendelkezéseivel, melyek szerint a kihallgatás csak esküdtszéki ügyekre kötelező és annak kettős czélja van, t. i. annak kiderítése: nem kíván-e vádlott a vizsgálat alatt tett vallomásához valamit hozzáadni vagy azon változtatni; továbbá gondoskodni kell a védő kirendeléséről, ha a vádlottnak még védője nincs. Hazai joggyakorlatunk szerint — kivéve ama területet, hol az ausztriai perrendtartás van hatályban — e közbeneső időszakban a főtárgyalás elnökének nem kötelessége kihallgatni a vádlottat, azt azonban nem szabad .elmulasztania, hogy a vádlottat figyelmeztesse arra a jogára, hogy védőt választhat és szükség esetén hivatalból rendeljen védőt. De mivel a védelem jogára való figyelmeztetés élő szóval is történhetik: több helyütt kifejlődött az a gyakorlat, hogy az elnök arra nézve is kihallgatta a vádlottat, nem kiván-e ujabb bizonyítékokkal élni. A javaslat a főtárgyalás előtti elnöki kihallgatást fentartandónak tartja, és ez elé, az elnök általános tájékozásán fölül, kettős czélt tííz. Egyik, hogy kitudja az elnök, nem kíván-e a vádlott az előkészítő eljárás során nem érvényesített uj bizonyítékokkal vagy mentséggel élni; másik, hogy a védőválasztás jogára figyelmeztesse a vádlottat, esetleg hogy hivatalból rendeljen ki védőt. A javaslat a kihallgatás alakjára nézve nem tartalmaz intézkedést, de a megjelölt czél mutatja, hogy valóságos uj pótvizsgálat tartása éppen nem kívánatos de — mégis kerülni kell ez intézménynek puszta formalitássá sülyesztését. Valóságos előkészítéséről a főtárgyaiásnak nem lehet szólni, ha az elnök mélyebben nem foglalkozik az ügygyei, mert e nélkül valóban nem ítélheti meg, mennyire indokoltak a vádlott indítványai, következéskép nem meríti ki az elnök feladatát a kihallgatás alkalmával, ha nem ismerve az ügyet, a törvény betűjéhez ragaszkodik, és csak azt kérdezi, »nem kíván-e vádlott uj bizonyítékokat felhozni stb.« Azt az üdvös hatást, melyet a kihallgatástól várni lehet, teljesen ellensúlyozná az elnöknek fölületes, chablonszeríí eljárása. A feladatát helyesen felfogó elnök iparkodni fog a kihallgatás alkalmából tiszta képet szerezni arról, nem fogja-e a terhelt a főtárgyalás elnapolását joggal kívánhatni azért, mert az előkészítő eljárás során védelmi eszközeitől meg volt fosztva, és általában közelebbről megismerkedni a vádlottal, hogy magát a terheltnek a főtárgyaláson leendő magatartásáról is tájékozhassa. Az elnöki kihallgatásnak másik lényeges czélja az, hogy a vádlott védelméről legyen kellőleg gondoskodva. Értésére kell adni a vádlottnak, hogy ha eddig nem választott védőt, erre feltétlen joga van, és hogy vele minden ellenőrzés nélkül értekezhetik. Ha pedig oly eset forog fenn, midőn hivatalból rendelendő védő: akkor fel kell világosítani a vádlottat, hogy maga is választhat védőt, sőt akarata ellenére is ki fognak védőt rendelni.
