Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 71 A régibb franczia judicatura a kihallgatást nem tekintette oly lényegesnek, hogy euuek elmulasztását semmiségi okul jelölte volna meg. De 1844. óta állandó gyakorlata a »cour de cassation«-nak, hogy a kihallgatás elmulasztása semmiségi ok (»formalité substantielle dönt l'accomplissement est indispensable á la manifestation de la verité«)- Sőt egy, 1844. június 26-iki határozat semmiségi oknak mondta ki azt is, hogy az elnök a kihallgatásról felvett jegyzó'könyv szerint nagyon általános kérdéseket tett és a terhelt feleletei a jegyzó'könyvben felemtítve nem voltak. (Morin: Journal du droi criminel 1844. 237. lap.) Legújabban azonban ismét többször hallható panasz a miatt, hogy az elnökök rendszerint delegatio utján teljesítik a kihallgatást és puszta alakisággá válik ez az intézmény. Belgiumban ugyanez a rendszer állott fenn és az uj javaslat (I. k. 225. ez.) is fentartja az elnöki kihallgatást (l'interrogatoire préliminaire du président), és az elővizsgálat kiegészítésére vonatkozó széles hatáskörrel ruházza fei az elnököt (236—240. §§.). A parlamenti bizottság az elnöki kihallgatást oly lényeges alakiságnak tekinti, hogy elmulasztása az ezt követő eljárásnak megsemmisítését vonja maga után (»une formalité substantielle au premier chef, dönt l'absence entacherait les opérations ultérieures d'une nullité absolue* (Tonissen többször id. műve első kötet 484. lap.). Okulva .Belgium képviselőházának bizottsága az eddigi tapasztalatokon, hogy a főtárgyalás elnöke rendszerint más birót delegál a kihallgatás teljesítésére, a delegálás jogát a legszűkebb határok közé szorította. * Olaszországban szintén a kihallgatásnak franczia rendszere áll fenn és itt is oly szükséges alakiságnak tekintik ezt, melynek meg nem tartása semmiségi ok. Németországban a particularis törvények kisebb-nagyobb eltéréssel a franczia rendszert utánozták. Általában leginkább a védő kirendelése czéljából tartották az intézményt utánzandónak, úgy, hogy több törvény, mint az 1855-iki szász (268.) és az 1850-iki, 1859-iki hannoveri (181., 175.) tisztán az elnök tetszésére bizták, hogy kívánnak-e egyéb kérdést is a védő választásán kívül a vádlotthoz intézni (»Er [az elnök] kann auch, falls er für angemessen erachtet, den Angeklagten über andere Punkte vernehmen«). Más törvények, mint pl. az 1813-iki bajor (117., 118. §§.), az 1843-iki württembergi (48. §.), az 1858-iki braunschweigi (101. §.) tüzetesebben irták elő a kihallgatás tartalmát, mindazáltal a német particularis judicatura soha sem vette ezt oly szigorúan, mint a franczia vagy a belga, mert a hiányos kihallgatást semmiségi okul soha sem tekintették. A német birodalmi perrendtartás nem tartotta utánzandónak a franczia rendszert. A bizottsági tárgyalás alkalmával mind a Schwartze-Grimm, mind a Puttkammer-féle javaslatokat elvetették. Az előbbi a »Strafkammer« is az esküdtszék hatásköréhez tartozó cselekményekre, az utóbbi pedig csak az esküdtszéki ügyekre nézve indítványozta, hogy a vádlottat a főtárgyalás elnöke vagy a helyette kirendelt biró hallgassa ki. Különösen Herz hangsúlyozta, hogy a kihallgatást az Írnokok vagy fogházfelügyelő is teljesíthetik és általában a többség abból indult ki, hogy fölösleges az elnököt terhelni e kihallgatással, sőt nem is czélszerű előre elfogulttá tenni. (57. ülés. Hahn gyűjtemény III. kötet 820. lap). A vita eredménye az lett, hogy a német birodalmi perrendtartás 215. §-a ( . . . Die Ladung des nicht auf freiem Fusse befindlichen Angeklagten erfolgt durch Bekanntmachung des Teroiins zur Hauptverhandlung in Gremassheit des §. 35. Babéi ist der Angeklagte zu befragén, ob und wélche Antrage er in * A parlamenti bizottság a 225. ez. kiegészítéséül ajánlja: Sauf le cas prévu au §. 3. de l'article 257. toufce subdélégation est interdite. A hivatkozott czikk harmadik bekezdése igy szól: »Ils pourronfc aussi commettre le jug^e d'instruction de l'arrondis«ement dans lequel résident les témoins ou mérne celui d'un autre arrondissement.*