Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
68 870. szám. főtárgyalás az előzetes eljárás kiegészítése nélkül alig volna megtartható: akkor a kir. ügyészséget felhívja a nyomozás kiegészítésére, esetleg a vizsgálatot rendeli el. A már fennebb érintettek után alig kell kiemelni, hogy a közvetlen idézés rendszere szellemének inkább megfelelő kiegészítő eljárás az, midőn a bíróság a kir. ügyészséget a szükségesnek talált pót-nyomozásra hívja fel, mint ha fontos ok nélkül vizsgálatot rendel el. Az ügyészség a pótnyomozást elrendelő határozathoz annyiban van kötve, hogy közvetlen idézést a kivánt kiegészítések nélkül újra nem indítványozhat. Ha a törvényszék úgy tapasztalja, hogy nem bir az ügyre illetékességgel: akkor az ügyre vonatkozó iratokat az illetékes bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz teszi át. Végre a közvetlen idézés iránti indítványt megvizsgáló törvényszék joggal bir arra is, hogy a 264. §. 1—5. pontjaiban felsorolt okok alapján megszüntető végzést is hozhasson, mert ily jogkör nélkül nem nyujtand az előzetes birói cognitio kellő biztosítékot az ellen, hogy teljesen alaptalan vádak főtárgyalásra kerüljenek. Alig kell kiemelni, hogy ha a kir. ügyészség feladatának színvonalán áll: akkor a közvetlen idézés iránti indítvány rendszerint a közvetlen idézés elrendelésével nyer elintézést. Eddigi gyakorlatunkban is a minimumra zsugorodik azoknak az eseteknek száma, midőn a bíróság a közvetlen idézést mellőzni kénytelen. Különösen feltehető, hogy alig fog előfordulni oly eset, midőn a beismerő vagy tetteukapott tettesre nézve kénytelen lenne a törvényszék azért mellőzni az indítványt, mert megszüntető végzés van helyén. A törvényszéknek kötelessége mindig a letartóztatás tárgyában tett indítványról is határozni és mihelyt a közvetlen idézést oly okokból mellőzi, melyek az eljárás megszüntetését vonják maguk után vagy csak kihágást lát fenforogni a bíróság, a szabadlábra helyezést azonnal elrendeli és foganatosíttatja, de magától értetődik, hogy más esetekben is meg kell szüntetni a letartóztatást, ha ennek fentartására törvényes ok fenn nem forog. Midőn a törvényszék a letartóztatást rendeli el, vagy fentartja: úgy e határozatnak hatálya kiterjed az ügynek az ítélőbiróság által leendő eldöntéséig s általában a közvetlen idézés iránti indítvány következtében hozott határozatok ellen — kivéve azt az alig előforduló esetet, midőn a bűnvádi eljárás megszüntetése volt kimondva — csak a főtárgyalás alkalmával, illetőleg az ítélet ellen használható felebbezéssel lehet orvoslást keresni. A felfolyamodásnak e korlátozása nélkül a közvetlen idézés nem felelne meg annak a czélnak, hogy a tettenkapott vagy beismerő tettes mennél előbb az ítélőbíró elé kerüljön. Minthogy a javaslat szerint akkor, ha a vádat egyedül magánvádló képviseli, a főtárgyalás vizsgálat és vádaláhelyezés mellőzésével nem rendelhető el (103. §. 3. b. p., 282. §.), ennek megfelelőleg intézkedni kellett arról az esetről is, midőn a kir. ítélőtábla a megszüntető végzést a sértett felfolyamodása következtében megváltoztatta. Ilyen esetekben a sértett az eljárás folytatását csak a vizsgálatnak, vagy ha már volt vizsgálat, a vádaláhelyezésnek indítványozásával kérheti (283. §. 3. bekezdés). Ez természetesen az egész eljárás megszüntetése esetéről áll, mert ha a kir. ügyészség a vádat részben fentartotta, a magáuvádló a 282. §. második bekezdése alapján a közvetlen idézést is indítványozhatja. Mint az eljárásnak kivételes, és a terhelt jogait részben korlátozó neme, a közvetlen idézés csakis a megállapított körben engedhető meg. Ennek kiterjesztése a javaslat rendszerébe ütköznék és lehetőleg megakadályozandó. Minthogy ez külön perorvoslat megengedésével biztosítható nem volt, megengedi a javaslat, hogy a vádlott kifogásait a közvetlen idézés ellen, a főtárgyaláson előterjeszthesse, és hogy a törvényszék a közvetlen idézéstől eltérhessen, azaz a vizsgálatot vagy a vádaláhelyező eljárást rendelhesse el (283. §. 4., 5. bek.). Ha azonban a vádlott nem tesz kifogást és az ügy ítéletre érett, túlzott formalismus volna, a közvetlen
