Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 69 idézést valamely kellékének hiánya miatt hatályon kivül helyezni. Ez esetben tehát meg kellett engedni az ítélethozást (283. §. utolsó bekezdés). A közvetlen idézés kivételes természetét csak a főtárgyalás elrendeléséig tartja meg, azon túl tehát ismét az általános szabályok lépnek hatályba. Minden controversia elkerülése végett ezt a javaslat külön fel is említi, kimondván, hogy a további eljárás, azaz a főtárgyalás előkészítése, a főtárgyalás, a perorvoslatok stb. tekintetében a következő fejezetek rendelkezései alkalmazandók (284. §. 2. bek.). XVII. FEJEZET. A főtárgyalás előkészítése. (285—292. §§.) Minden perrendtartás, — mely e században keletkezett, — bár külömböző felosztással és czímék alatt, kellő gondot fordít a vádaláhelyezés és a főtárgyalás közötti teendők szabályozására. A pernek e szaka nem szorítkozik pusztán a főtárgyalás mechanicus előkészítésére, hanem szerves része az eljárásnak, mely nélkül a vád és védelem joga csorbát szenvedne, a terhelő vagy mentő bizonyítás anyaga hézagos maradna, sőt a vád alá helyezés után megváltozott ténybeli releváns körülmények felderítése is lehetetlenné válnék. E fejezet czéljára való utalás mutatja, hogy a vád alá helyező eljárás és a főtárgyalás közötti időközben nemcsak a birónak, hanem a feleknek is vannak kötelességeik, melyeknek meg kell feleluiök, ha azt kívánják, hogy a főtárgyalás ok nélküli halasztásokat és elnapolásokat ne szenvedjen. Arra a kérdésre természetesen, hogy mely teendők valók a pernek e közbenső szakára, a válasz külömböző a szerint, a mint külömböző az álláspont, melyet valamely tételes jog a vádrendszerrel szemben elfoglal. Más tartalommal bir a közbeuesö eljárás az inquisitorius, mint az aecusatorius perben, és ismét másként kell ezt szabályozni a facultativ mint a kötelező vádhatározat rendszere mellett, és nem lényegtelen külömbségre vezet az is, ha a vádirat a vádhatározatot megelőzi, vagy ha az »acte d'accusation« a vádhatározat után nyujtaudó be. Igen természetes tehát, hogy külömböző tartalommal bir e fejezet a tételes jogokban, sőt vau perrendtartás, mint pl. a franczia, mely nem is önálló fejezetben, hanem néhány szétszórt szakaszban tárgyalja a főtárgyalásra előkészítő intézkedéseket. Mindazáltal arra nézve egyértelműség uralkodik, hogy a közbeaeső eljárás helyesen csak akkor van szabályozva, ha megadja a lehetőséget arra, hogy a felek még a per ez időszakában is gondoskodhassanak hiányzó biztosítékaik összegyűjtéséről, hogy a vádlott előkészülhessen a védelemre, hogy mind a vádló, mind a vádlott tudják, mely bizonyítékkal kell szemben állniok a főtárgyaláson. Csakis akkor lesz a főtárgyalás előkészítéséről valóban gondoskodva, ha az érdekek kielégítése biztosítva van. A javaslat tehát ez elsőrendű érdekek kielégítését teszi a fejezet központjává, melynek szolgálatában áll a többi intézkedés. Összefoglalva a főtárgyalás előkészítésére szükséges cselekményeket, ezek a következők: 1. Az iratoknak a főtárgyalás elnökéhez juttatása (285. §.). 2. A fogvalévő vádlottnak a törvényszék fogházába szállítása (285. §.)• 3. A vádlottnak kihallgatása az elnök által, különös tekintettel a megszerzendő bizonyítékokra és a védelemre (285. §.).