Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 67 Francziaországban és Belgiumban, hol a subsidiarius magánvád intézménye felállítva nincs: a károsított közvetlen idézés iránti jogában az ügyészi monopólium ellensúlyát látják, de a javaslat rendszere mellett, melynél tágabb körrel egyetlen continentalis perrend sem ruházta fel a sértettet, másként és sokkal hathatósabban van ellensúlyozva az ügyész hatalmi köre, mint a sértett közvetlen idézés iránti jogával, mely tulaj donképen Francziaországban és Belgiumban is az esetek legtöbbjében vizsgálatra vezet. Sőt — mint az már fentebb is ki volt emelve — a sértett »plainte«-jében egyenesen a vizsgálat elrendelését kéri. A kérdés ily állásában a javaslat a közvetlen idézés indítványozásának jogát rendszerint a kir. ügyészre bizza. A fennebb kifejtett szempontok azonban nem terjednek ki a pótmagánvád eseteire, ha a kir. ügyészség csak részben ejti el a vádat. A pótmagán vád oly bűncselekményekre nézve is érvényesül, melyeknek elbírálása törvényszékre tartozik és összefüggés esetében visszás volna a közvetlen idézést csak a kir. ügyész által képviselt vád tekintetében megengedni és a magánvádló vádjának ily rövid úton való együttes elintézését kizárni. Minthogy e szerint az a gyakorlati szempont, mely miatt a javaslat általában nem engedi meg, hogy a magánvádló közvetlen idézést indítványozhasson, a kiemelt esetekben nem forog fenn, más nyomatékos gyakorlati tekintet pedig eltérő intézkedés mellett szól: kivétel megállapítása elkerülhetetlennek látszott. Ez az oka, hogy a javaslat pótmagánvád és összefüggés esetében kivételesen a magánvádlót is feljogosítja a közvetlen idézés indítványozására, ha a kir. ügyészség is olyan indítványt tett (282. §. 2. bek.). Francziaországban kezdetben a büntetendő cselekmény egyszerű megnevezésével, a concret eset körülményeinek elhagyásával szerkesztették az ügyészek indítványukat a közvetlen idézésre, mely eljárást az irodalom, különösen Morin szigorú kritika tárgyává tette. Méltányos is, hogy a terhelt, kit közvetlenül idéznek a főtárgyalásra, tudomást szerezhessen az ellene emelt vád egész tartalmáról. Ma már az ügyészek rendszeres vádiratban teszik meg indítványukat. A javaslat nemcsak a terhelt tájékoztatása érdekében, de még a végből is kivan rendszeres vádiratot, hogy a bíróság határozatának a közvetlen idézés elrendelése vagy mellőzése tárgyában biztosabb alapja legyen, mely czélból szükséges még a feljelentést és a nyomozás, illetőleg a vizsgálat iratait is csatolni. De kötelessége a vádlónak még az is, hogy a menynyiben a terhelt letartóztatására vagy a további fogvatartásra törvényes okot lát fenforogni, a törvényszék határozatát kérje ki (282. §.). Az 1872-ki javaslat ama rendelkezését, hogy a vizsgálóbíróhoz intézendő a közvetlen idézés iránti indítvány, mellőzte a javaslat, mert ez teljesen fölösleges, minthogy a vizsgálóbírónak e kérdésben semmi egyéb teendője nem lehet, mint az iratokat a törvényszékhez küldeni. III. A törvényszék határozata és ennek hősiese (283., 284. §§.). A törvényszéket, hogy ellenőrzése kellő hatással bírhasson, több irányban kellett határozati jogkörrel felruházni. Ha a törvényszék azt találja, hogy a főtárgyalás akadálytalanul megtartható: akkor a közvetlen idézést egyszerűen elrendeli és lehető rövid határnapot tűz ki, melyre a kir. ügyészséget és a terheltet, vagy ha többen vannak, mindegyikét, a vádirat egy példányának és a végzésnek kézbesíttetése mellett megidézi. Ha a törvényszék úgy látja, hogy a közvetlen idézés feltételei (281. §.) hiányoznak és sem az ügy áttételének, sem az eljárás megszüntetésének helye nincs: akkor a XV. fejezetben szabályzóit eljárást rendeli el. Ha a törvényszék azt látja, hogy a közvetlen idézés feltételei ugyan fenforognak, de a ' 9*