Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 53 Ezekből folyólag, ha a terhelt csupán a letartóztatás, illetve vizsgálati fogság kérdésében él a végzés ellen felfolyamodással: a törvényszék hatáskörének hiányát, valamint a területkívüliséget és a mentelmi jogot hivatalból is megvizsgálhatja a kir. ítélőtábla és megsemmisítheti a végzést. Minden egyéb tekintetben azonban a fölül vizsgálás körére vonatkozó általános szabályhoz képest tartózkodnia kell a táblának a vádaláhelyezés keretének érintésétől és igy még arra az esetre sincs joga a vádaláhelyező végzést megváltoztatni, ha meggyőződése szerint büntetendő cselekmény nem forog is fenn. Ha azt az elvet, hogy a terhelt a vádaláhelyező végzés ellen per orvoslattal ne élhessen, következetesen fentartani kívánjuk: akkor nem lehet megengedni, hogy a letartóztatás, illetve vizsgálati fogság tárgyában a terhelt részéről használt felfolyamodás folytán az egész vádaláhelyezés fölülvizsgálható legyen. Mihelyt akár ezt megengednők, vagy akár azt is, hogy a kir. tábla az előzetes letartóztatás, vagy vizsgálati fogság tárgyában használt felfolyamodás esetében hivatalból vizsgálhatja meg azt, vájjon forog-e fenn büntetendő cselekmény vagy sem: akkor ez a gyakorlati jelentőség szempontjából csaknem egyértelmű volna a vádaláhelyezés felebbvihetőségével. Minthogy pedig éppen az a czél, hogy a közbenső eljárás lényeges ok nélkül ne legyen hátráltatható: a terheltnek felfolyamodás iránti jogát nem volt szabad kerülő úton magára a vádaláhelyezésre kiterjeszteni. És éppen hogy minden controversiának eleje legyen véve, kimondta e javaslat már fentebb (270. §.), hogy a terhelt felfolyamodása esetén elég a letartóztatás, illetve vizsgálati fogság kérdésének eldöntéséhez Szükséges iratok, vagy ezek hiteles másolatainak felterjesztése, mi világosan kívánja jelezni, hogy magát a vádaláhelyezés tényét érinteni nem szabad és erre nézve más kivétel, mint a mit a javaslat taxatíve felsorol, nem létezhetik. A vádló felfolyamodása esetében a kir. ítélőtábla mindama végzéseket hozhatja, melyekre "a vádtanács hivatva van. Vagy helybenhagyja a kir. ítélőtábla a végzést, vagy egészben, illetve részben megváltoztatja, vagy a hatáskör hiánya és a területkívüliség okából, valamint a 268. §-ban megjelölt semmiségi okok valamelyike folytán megsemmisíti azt. A javaslat gyakorlatinak tartotta egy szakaszba (273. §.) foglalni ama teendőket is, melyek határozathozatal után a kir. ítélőtáblára, illetve a bíróságokra hárulnak és ezek elvi jelentőségű intézkedést nem tartalmazván, közelebbi indokolást nem is igényelnek. Ha a kifogások tárgyában hozott végzés ellen használható felebbvitelnek csak a nélkülözhetetlen esetekre szorítása az eljárás gyorsabb menetének érdekében szükséges: úgy ennek logikai következménye, hogy a kir. ítélőtábla végzése ellen már további perorvoslat semmi esetre sem engedhető (274. §.). Minthogy a per menetének ok nélkül való megakasztását vonná maga után, ha az illetékesség kérdését akár maga a biróság, akár mások a per közbenső szakán túl is újra felvethetnék: feltétlenül szükséges volt kimondani, hogy a vádaláhelyezés jogerőre emelkedése után a törvényszék illetéktelensége miatt sem az ügy nem tehető át más hatósághoz, sem e miatt az eljárás meg nem semmisíthető, sem végre többé figyelembe venni azt nem lehet, ha a vádtanács nem volt illetékes, vagy törvényellenesen volt alakítva. Mindezeket a kérdéseket szabadságában volt felvetni a terheltnek és ha ezt elmulasztotta : úgy nem panaszkodhatik többé önkényről, ha esetleg más biróság mond is fölötte ítéletet, mint a mely tulaj donképen illetékes volna. A vádaláhelyazés alatt a javaslat nem csupán a vádtanács, illetve kir. ítélőtábla vádaláhelyező végzését érti, hanem ugyanezen forgalmi körbe vonja azokat az eseteket is, midőn a vádirat ellen kifogással nem élt a terhelt, vagy midőn közvetlen főtárgyalásra idézik. Az utóbbi esetekben is alapos gyanú terheli a vádlottat, mely nyomozás, illetve vizsgálat útján már el nem oszlatható és a vádnak főtárgyaláson való megvizsgálását teszi szükségessé. Mind alapra, mind hatályra nézve tehát az eredmény csak az, mint a vádaláhelyező végzésnél és