Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

52 870. szám. perrendtartásoknak. A franczia és az osztrák jog mind a vádlónak, mind a terheltnek nagyon szíík körre szorított semmiségi panaszt ad perorvoslatul; a német perrendtartás a főtárgyalást elrendelő határozat ellen a terheltnek egyáltalában nem ad jogorvoslatot Hazai jogunkban a gyakorlat oda fejlődött, hogy a perbefogó határozat ellen mind a vádló, mind a terhelt a kir. Curiáig felebbezéssel élhettek, az 1880 : XXXVII. t.-cz. 45. §-a e gyakorlatot annyiban változtatta meg, hogy ha a törvényszéknek vádaláhelyezést elrendelő határozatát a kir. tábla helybenhagyja, további felebbvitelnek helye nincs. Ha a javaslat a törvény eddigi álláspontjától eltérőleg sem, a terheltnek, sem a vádlónak nem ád felebbezésre jogot a vádaláhelyezés ellen, ez — tekintettel arra a nagy haszonra, melylyel a contradictorius rendszer a mai írásbeli és a felek meghallgatását megelőző eljárás fölött bir — jogmegszorításnak valóban nem tekinthető. Egy ponton azonban szükséges volt a terhelt számára a felfolyamodás jogát biztosítani. A vádaláhelyezés ténye könnyen jóvátehető a főtárgyaláson, de ha valakit egyéni szabadságától megfosztanak, úgy az ekként szenvedett sérelem még felmentés esetén is helyrehozhatatlan. Ha tehát a vádaláhelyező határozatban a terheltnek előzetes letartóztatása, illetve vizsgálati fogsága van elrendelve vagy fentartva, úgy meg kell engedni, hogy az ellen a királyi ítélőtáblára lehessen felfolyamodással élnie. É felfolyamodás azonban nem függeszti fel a további eljárást, hanem a főtárgyalás határnapja kitűzhető és a főtárgyalás a kir. ítélőtábla végzésének leérkezte előtt is megtartható. A javaslat tehát a nélkül, hogy az eljárás menetét megakasztaná, gondoskodott az egyéni szabadság mennél hathatósabb védelméről. 6. A királyi ítélőtábla eljárása. A kir. ítélőtábla a javaslat szerint a kifogásokra hozott végzést csak két esetben vizsgálhatja fölül. Vagy akkor, ha a vádló az egészben vagy részben megszüntető végzés ellen él felfolyamodással, vagy akkor, ha a terhelt a vámhatározatnak a letartóztatás vagy vizsgálati fogságra vonatkozó része ellen él jogorvoslattal. Az eljárás a kir. ítélőtábla előtt nem contradictorius. A javaslat abból az okból, hogy a közbeneső eljárást túlságos sok ünnepélyes tárgyalás meg ne akaszsza és a főtárgyalás jelentőségét el ne homályosítsa, az eljárás e szakában a contradictorius tárgyalást a mellőzhetetlen szükség esetére szorította, mely a vádirat ellen tett kifogásoknál mindenesetre létezik, de a felfolyamodás elbírálása tekintetében nem lenne igazolható. Hogy mely esetekben kell a kir. ítélőtáblának a felfolyamodást visszautasítani, azt a javaslat (271. §.) taxatíve sorolja fel. A 268., 269. §§. által megjelölt kört tehát szorosan kell magyarázni és óvakodni kell a judicaturának attól, hogy tágabb felfogással a felfolyamodás okait szaporítsa. Ha a felfolyamodás vissza nem utasítható: úgy a javaslat a felfolyamodás fölülvizsgálatát rendeli el és szabályul állítja fel, hogy a fölülvizsgálás a felfolyamodás tárgyára szorítkozzék (380., 387. §§.) Mindazáltal a 379. §-ban foglalt általános rendelkezésnél fogva három esetben lehet a felfolyamodás tartalmától eltekintve az ügyet hivatalból megvizsgálni. Egyik a törvényszék hatáskörének hiánya, a másik a területkívüliség esete, a harmadik a mentelmi jog megsértése. Ha tehát a kir. ítélőtábla úgy látja, hogy a kifogásokat nem az eljárt, hanem például felségsértés, pénzhamisítás stb. esetén a nagyobb hatáskörrel felruházott törvényszék előtt kellett volna tárgyalni: akkor a végzést megsemmisíti. Az illetékesség kérdésébe azonban a kir. tábla hivatalból nem avatkozik, és helyesen, mert ha a felek megnyugodtak abban, hogy a külömben nem is illetékes bíróság döntsön ügyükben, úgy fölösleges a további gyámkodás. De hogy hatáskörrel fel nem ruházott bíróság járjon el valamely ügyben, ez már a birósági szervezet rendjét sérti, melyet megakadályozni minden hatóságnak feladata. Úgyszintén a területíkvüliség és a mentelmi jog oly fontos nemzetközi és közjogi érdekek követelménye, melyeknek megsértését helyreigazítatlanul a felsőbb bíróság nem hagyhatja.