Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870 szám. 23 4. Elmemvar mgállapítása. Ha a bíróságban kétség merül fel arra nézve, hogy a terhelt nem szenved-e a beszámíthatóságot kizáró elmezavarban vagy öntudatlanságban: úgy feltétlenül két orvos alkalmazandó, kiknek kötelességévé kell tenni annak megfigyelését, hogy valóban elmebeteg-e a terhelt, vagy csak szinleli-e a betegségét, és ha beteg, úgy az elmebetegség minő fajában szenved, és a véleményben az orvosoknak nyilatkozniuk kell arra nézve is, hogy a cselekmény elkövetésekor ép elmével birt-e a terhelt vagy nem, és ha nem, úgy nyilatkozatot kell kívánni arra nézve is, hogy a betegség minő befolyással van a beszámíthatóságra. Lehetnek oly lelki állapotok, melyek a beszámíthatóságot ugyan feltétlenül ki nem zárják, de lényegesen csökkentik, ily eseteket is mindig gondos szakértői megfigyelés tárgyává kell a bírónak tennie. Minthogy az e tárgyú szakértői vizsgálatok gyakran csak akkor lehetnek alaposak, ha hosszabb megfigyelésen alapulnak, és erre legtöbbször a rendes fogházi helyiségek nem alkalmasak, de a nem specialista orvosoktól rendesen nem is várható teljesen megnyugtató vélemény: intézkedni kellett, hogy bármelyik megfigyelő orvos vagy a felek bármelyikének indítványára a terhelt további és alaposabb megfigyelés végett az e czélra rendelt állami intézetbe szállíttassák. Minden visszaélés vagy elhamarkodott intézkedés lehető megelőzése végett a javaslat e tekintetben több biztosítékot állít fel. Egyik az, hogy a vádló és a védő feltétlenül meghall gatandók, sőt, ha védő nem volna, úgy azt nyomban ki kell rendelni. A másik biztosíték az, hogy a vizsgálóbíró nincs hivatva az e czélra rendelt állami intézetbe való szállítást elrendelni, hanem, ha ennek szüksége a vizsgálati eljárás során áll elő, úgy köteles a vádtanács határozatát kikérni, és a vádtanácson kívül még csak az itélőbiróság bir az említett hatáskörrel. A harmadik garantia ismét az, hogy minden ily természetű elsőfokú határozat ellen felfüggesztő hatálylyal meg van engedve a felfolyamodás. A negyedik korlátozó intézkedés végre az, hogy a terheltnek intézetben való megfigyelése rendszerint két hónapnál tovább nem tarthat. Mindazáltal, ha alapos okokat hoznak fel a szakértők annak támogatására, hogy a megfigyelésre még hosszabb időtartam szükséges: úgy azt a vádtanács, illetve biróság (de soha sem a vizsgálóbíró) engedélyezheti. Hogy a biróság a szakértők véleményét szabadon birálja fölül, azt alig szükséges az ez irányban több izben kifejtettek után kiemelni. Nem annyira önként értetődő s ennélfogva külön felemlítendő, hogy akkor, midőn nem a terheltnek, de a feljelentőnek, tanuknak stb. elmebeli állapotát kell megvizsgálni, az eljárásra nézve ugyancsak az imént kifejtett szabályok követendők. III. Pénz-, közhitelpapir- és bélyeghamisítás megállapítása. (247-249. §§.) E büntetendő cselekményeket is olyanoknak tekinti a javaslat, melyekre nézve a szakértői működés még részletesebb szabályozást igényel. Az erre vonatkozó szakaszok a BTK. második részének XI. és XXXIV. fejezetére tekintettel, több irányban intézkednek. Rendelkezés van a) a belföldi érczpénz, papírpénz, vagy bélyeg; b) a külföldi érez- vagy papírpénz és ezzel egyenlőnek tekintett hitelpapírok, valamint a külföldi bélyegek s postajegyek; c) az osztrák-magyar bank pénzjegyei és közhitelpapirjai; d) a BTK. 210. és 211. §-ai alá eső és nem magánosok által kiadott hitelpapirok, és végre e) a magánosok által kibocsátott s a BTK. 210. §-a alá eső hamisítványok tárgyában. Az a) alatt említett hamisítványok a hamisítás megállapítása végett ama pénzverő hivatalhoz küldendők, mely a valódi érez- vagy papírpénzt kibocsátotta, mert kétségen kívül ez legilletékesebb annak kimondására, hogy forog-e fenn hamisítás. A b) alatt említett hamisítványok tekintetében azt rendeli a javaslat, hogy ezek a véle-