Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

194 870. szám Kétségtelen, hogy, mint már fentebb említve volt, a másodfokú bíróság emez előzetes eljárásának kielégítő' szabályozása nagy nehézségekbe ütközik. A felekkel a bizonyítás ismétlése kérdésében külön tárgyalást tartani, az amúgy is nagy költség ujabb növekedése és az eljárás tetemes lassítása miatt nem ajánlatos. Másrészt az előkérdésnek kizárólag az iratok alapján való eldöntése mindama kifogások alá esik, melyek a merő Írásbeliség ellen egyáltalában fenforognak. Mindazáltal a kiemelt nehézségeket le kell küzdeni és a két módszernek egybeolvasztásától kedvező eredmény is várható. Ne legyen előzetes tárgyalás, de legyen alkalma a feleknek a nyilatkozásra a bizonyítás ismétlése kérdésében, és mondassék ki, hogy a reproductiő kötelező legyen azokban az esetekben, mélyekre nézve szüksége nyilvánvaló. Ily értelemben intézkedik a javaslat. A fölött, hogy a szóbeliségnek és a közvetlenségnek a felebbviteli eljárásban mily rész jusson, azaz hogy az ügy tanácsülésben vagy főtárgyaláson nyerjen-e elintézést, és hogy a főtárgyalást bizonyítás felvételével vagy a nélkül tartsák-e meg, a kir. ítélőtábla határoz (400. §. 6. pont, 402 , 405. §§). Időkímélés és az ügy kétszeri előadásának elkerülése végett az előadó és a tanácselnök a tanácsülésre bejelentéssel, illetőleg az ülésen kívüli intézkedéssel (398. §.) némi tekintetben anticipálják az ítélő tanács intézkedését, a mennyiben az előadó a tanácsülésben való elintézést kezdeményezi és a főügyész és a tanácselnök beleegyezésével a felebbviteli főtárgyalásra utólag tanukat idézhet (415. §.), azokat az ügyeket pedig, melyeket a vádlott kihallgatása és bizonyítás-felvétele nélkül elbirálhatóknak tart, a tanácselnök hozzájárulásával főtárgyalásra utasíthatja (408. §.). De ez csak a tanács jóváhagyásának reményében történik és az utóbbit semmi tekintetben sem köti, és nem is akadályozza abban, hogy a tanácsülésre bejelentett ügyet főtárgyalásra utasítsa (405. §.), vagy hogy a főtárgyaiásnak bizonyítás-felvételével való megtartását utólag határozza el (400. §. 6. pont, 422. §). Útmutatásul arra nézve, hogj mikor legyen bizonyítás a felebbviteli főtárgyaláson, a 402., 403., továbbá a 413. és 414. §-ok szolgálnak. Az első helyen említett §. figyelmezteti a bíróságot, hogy bizonyítást rendeljen el, ha az addigi bizonyítást hiányosnak tartja, vagy ha kétségei vannak a törvényszék ténybeli megállapításainak helyessége iránt. A 403. §. azt az utasítást tartalmazza, hogy a szükségesnek talált bizonyítást a felebhviteli főtárgyaláson vegyék fel, ha az nehézség nélkül teljesíthető. A 413. §. és 414. §-nak 2-ik pontja pedig kiemelik, hogy mely esetekben kiválóan fontos az első fokon történt bizonyítás ellenőrzése, midőn elrendelik, hogy a felmentő és tíz évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kimondó ítéletnek érdemleges fölülvizsgálása alkalmából a vádlottat meg kell a másodfokú főtárgyalásra idézni, illetőleg hogy ez jelenléte nélkül megnem tartható. Előre látható, hogy a kir. ítélőtáblák mindazokban az esetekben, a melyekben uj. bizonyításnak, vagy bizonyítás ismétlésének szüksége felmerül, ezt nem fogják mindig a felebbviteli főtárgyaláson felvehetni. Szemlének foganatosítására, sok távollakó tanúnak kihallgatása fizikai nehézségekbe ütközik, melyekhez még az a tényező fog járulni, hogy a kir. ítélőtáblák idő hiánya miatt sem fogják a bizonyítást mindig közvetlenül foganatosíthatni. A megbízás vagy kiküldés útján való foganatosítás tehát elkerülhetetlen lesz. A javaslat azonban intézkedett, hogy a bizonyítás e módja is a lehető garantiákkal körülvéve legyen s ily módon a felebbviteli főtárgyaláson való felvételt pótolja. Nevezetesen elrendeli, hogy a bizonyítást mindig kiküldött biró vagy járásbíróság vegye fel (403. §.) ; hogy a felvétel a felek a közbenjárásával a főtárgyalás módozatai szerint történjék és hogy a kiküldött a tanukat és szakértőket, a mennyiben törvényes akadály nincs, meg is eskesse (406. §.).