Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 195 A vádlott folytonos ellenőrzése (305. §.), az esetleg alkalmazható keresztkérdezés (308. §.), végre az eskü kivétele a legtöbb esetben oly hitelességet fognak a bizonyításnak tulajdonítana hogy a kir. ítélőtábla arra ítéletét megnyugvással alapíthatja. A felek a bizonyítás kiegészítésére és ismétlésére vonatkozó kívánságukat a felebbezésben, annak indokolásában, az ellenészrevételekben, vagy később is benyújtható kérvényben (393. §.) terjeszthetik elő. Lényegesen támogatni fogja ebbeli jogos törekvésöket, hogy tanúikat előzetesen kihallgattathatják, és a jegyzőkönyvnek hiteles másolatát bemutathatják (393. §. 4. bek.). Sőt még a felebbviteli főtárgyaláson is kifejthetik a reproductio szükségét és indítványozhatják uj bizonyítékok felvételét, melyet a kir. ítélőtábla még akkor is elrendelhet (422. §.). Az írásbeliségen fölül még más két irányban mellőzhetetlen felebbviteli rendszerünk megváltoztatása, nevezetesen a felebbezésnek két fokon használhatása és a hivatalból eszközölt fölülvizsgálat tekintetében. 2. Az okok, melyek a fejfolyamodásnál (I.) a második felebbviteli fórum ellen felhozva voltak, t. i. hogy az nagy költséget okoz, az eljárást lassítja, de fölösleges is és már majdnem mindenütt eltörölve van, a felebbezésre nézve is egyenlő erővel birnak. Azokhoz még csatlakozik, hogy a felebbezés folytán rendszerint tárgyalást tartanak és hogy ezen a feleknek ujabb alkalom nyílik okaik szóbeli előterjesztésére, az első fokon tartott főtárgyalás hiányainak pótlására, előterjesztéseik hézagainak betöltésére. Ha továbbá még figyelembe vesszük, hogy a felebbviteli biróság rendszerint mindazon garantiákkal bír, melyeket a felebbezés pótlékául elegendőknek tartanak, hogy másrészt amaz aggodalmak fölött áll, melyek az elsőfokú biró ítéletének véglegesítésétől visszatartottak, akkor a felebbvitelnek egy fokra való megszorítása teljes megnyugvással kimondható. Ezekből kiindulva, csupán az elsőfokú ítéletek ellen engedi meg a javaslat a felebbezédt, a mennyiben az ítéletet törvényszék vagy járásbíróság hozta (381., 547. §§.). A kir. ítélőtáblának mint elsőfokú bíróságnak ítélete ellen (333., 418. §§.) használható perorvoslatról később lesz szó. A felebbezésnek a törvényszékek és kir. ítélőtáblák másod fokban hozott ítéletei ellen történt kizárása azzal a jelentőséggel bir, hogy az említett ítéletek a ténykérdésben véglegesen határoznak, de koránt sem azzal, hogy perorvoslatnak ellenük már helye nincs. Ellenkezőleg semmiségi panaszszal ezek az ítéletek is rendszerint megtámadhatók. Ez az egyfokú felébbvitel mellett felhozott okokba nem ütközik, mert a semmiségi panasz egyedül törvénysértések ellen irányul, melyek már a biróság eljárásában merülnek fel s ezért a másodfokú biróság előtt nem szükségkép fölülvizsgálat tárgyai. Ha a felebbviteli biróság nem az elsőfokú határozatban, hanem más bírói intézkedésben vagy mulasztásban talál semmiséget, erre nézve első fokban és nem fölülvizsgálva határoz. Ha pedig a semmiséget a másodfokú biróság követte el, az a semmbégi panasz nélkül egészen fölülvizsgálatlanul maradna. Egyébként a semmiségi panasz a ténykérdésre nézve jogerős ítélet ellen mindenütt meg van engedve azokban az államokban is, melyek a felebbezést elfogadták s azokban is, melyek kizárták. Ennek oka az imént kifejtetteken fölül még abban is kereshető, hogy az eljárás szabályainak megtartása fölött őrködő és a jogegységet közvetítő legfelsőbb biróság szükségét mindenütt érezték. Az egyfokú felebbvitel szabálya szempontjából még netán fenmaradó aggodalmakat a javaslat azzal kívánta megszüntetni, hogy egybehangzó ítéletek esetében, midőn a felebbviteli biróság az elsőfokú biróság eljárásában semmiséget nem talált s e fölött hallgatólag már is határozott, a semmiségi panaszt csak a másodfokú biróság eljárására nézve hagyta fenn (426. §.). A törvényszékek és a járásbíróságok ítéletei elleni felebbvitel rendszere a javaslat szerint röviden összefoglalva és az alább tárgyalandó kivételeket mellőzve a következő. 25*