Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 183 gyalás ismétlését könnyítse, kivihetetlennek mutatkozott. Az az ajánlat, hogy a felebbviteli bíróság az elsőfokú biróság főtárgyalásán jelen legyen, komoly discussio tárgya nem lehet. Tarthatatlannak bizonyult a Francziaországban, Belgiumban és az osztrák-magyar monarchia másik államában szerzett tapasztalatok szerint ama modalitás is, hogy az elsőfokú törvényszékek büntető tanácsának ítéleteit ugyanannak vagy más törvényszéknek felebbviteli tanácsa vizsgálja fölül. Számos kisebb főtörvényszéknek szervezése, eltekintve a költség nagyságától, a székhelyek megfelelő kiszemelésének nehézségétől és a kisebb személyzettel járó működés akadályaitól, az igazságszolgáltatás egységét és a főtörvényszékek tekintélyét komolyan veszélyezteti. De — igy folytatják a felebbezés ellenei, — mind e nehézségekkel nem is érdemes küzködni, mert a bűnvádi ügyek igazságos elintézésére a felebbezés sem nyújt teljesen megbízható garantiát, nevezetesen nem olyat, mely más módon elérhető nem volna. A felebbviteli biróság tagjai, mint már érintve volt, a tényállás helyes és biztos felismerése tekintetében az elsőfokú bírósággal egybehasonlítva hátrább állanak. Azonfölül ők is tévedhetnek és ha rendszerint nagyobb tapasztalatra és szakképzettségre hivatkoznak is, nem ritkán az elaggottság és kimerülés terhét is sínlik. Nagyobb számuk csak egyhangúság esetében bír nyomatékkal, mely kellékül fel nem állítható: míg az egyszerű szótöbbséggel hozott határozatnál, ha az elsőfokú biróság egyhangúlag ítélt, néha az ügy fölött szavazott birák kisebbségének véleménye válik végérvényessé. Az érdekelteknek végleges megnyugtatása, a közönség bizalmának az igazságszolgáltatás irányában való teljes megnyerése, a felebbezés megengedése által sem érhető el. Köztapasztalati dolog, hogy a bűnvádi ügyben érdekeltek sérelmeiket lehetőleg az utolsó instantiáig viszik és a további felebbvitel lehetetlenségét egyenlő nehezen viselik, akár az első-, akár a másodfokú biróság ítélete után áll az be. Az első- és másod-fokú bíróságok eltérő ítélkezése a közönség jogtudatát megzavarja és éppen nem alkalmas a másodfokú biróság iránti bizalmat növelni az a tapasztalat, hogy hiányosabb alapon ítél, mint az elsőfokú. Annyi és még több biztosítékot, mint a felebbezés, nyújt a vizsgálatnak megfelelő szabályozása, a védelemnek könnyítése és hathatóssá tétele, az intézkedés, hogy a vádlottat a vád egész terjedelméről és annak támogatására használt minden bizonyítékról védelmének előkészíthetése végett idejekorán értesítsék, az ítélöbiróság tagjainak szaporítása és a legképesebb birák közöl való kiválasztása, végre a bűnösség kimondására szükséges szavazatok számának felemelése. Ha mindezek mellett az elsőfokú biróság ítélete ellen még további garantiára van szükség, azt a helyesen szabályozott semmiségi panasz és ujrafelvétel teljes mértékben szolgáltatják. A bűnvádi ügyek nagyobb része amúgy is nem a ténykérdésen, hanem a törvénynek a constatált tényállásra való alkalmazásán fordul meg s az elsőfokú bíróságnak az utóbbi tekintetben téves határozata ellen, a legfelsőbb bírósághoz folyamodó semmiségi panasz ígéri a leghatályosabb és legmegbízhatóbb orvoslást. A mennyiben pedig esetleg mégis a tényállás hiányos vagy téves kiderítése a sérelem, a kellőleg szabályozott és nem túlságosan megszorító feltételekhez kötött ujrafelvétel bizonyára megakadályozza, hogy bárki ártatlanul büntetést szenvedjen. Teljes meghallgatásban részesítettük a felebbezés elleneit, méltó, hogy pártolói irányában is hasonló módon járjunk el. Főokuk az, hogy az első fokban ítélő egyes-biró vagy kisebb számú tagból álló biróság ítéletét, éppen a főfontosságú ténykérdésben véglegessé tenni nem szabad. Felszólal ez ellen a józan ész, mert a nevezett birák figyelmetlenségből vagy elfogultságból tévedhetnek, mert a helyi érdekek és befolyások nyomásának engedhetnek és mert a szenvedélyek az előszeretet és az ellenszenv behatása alatt, különösen élénk politikai mozgalommal bíró országban, néha, öntudatlanul is állhatnak. Felszólal ellene a jogérzet is, mert a jogszolgáltatás alapelveibe