Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
184 870. szám. ütközik oly hatalomnak egyes hivatalnok vagy hatóság kezébe adása, melylyel a honpolgárok élete, szabadsága és becsülete fölött ellenőrzés nélkül, a tévedés vagy rosszakarat ellen használható védelem kizárásával rendelkezik; melylyel az ártatlanra a bűntettes bélyegét sütheti, annak jólétét, egész jövendőjét megsemmisítheti a nélkül, hogy ez az ítélet téves vagy helytelen voltát kimutathassa és e végett más, igazságosabb határozat kezességét nyújtó bírósághoz folyamodhassék. Emberi tapasztalat csak a megfigyelésnek lehetőleg más-más személyek által való ismétlése útján közelítheti meg a valót. A bűnvádi ügyek ténybeli alapjának ujabb megvizsgálása a felebbviteli biróság által, már ez okból garantiája a végítélet igazságos voltának, mely amaz általános jogmeggyőződésben nyilvánul, hogy két bíróságnak egybehangzó ítélete több bizalmat kelt mint egyé. De itt nem csak ujabb megvizsgálással, hanem fölülvizsgálattal van dolgunk. A másodfokú biró nem ott kezdi, hol az elsőfokú kezdette, melynek előmunkálatait a tény állás tisztába hozása és a bizonyítók megválogatása körül felhasználja, s melynek ítélete a kritikát könnyítő kiinduló pontul szolgál. Az Ítéletet neheztelő félnek, kit a vád és tárgyalás eredménye gyakran meglep s ezzel védelmében megakadályoztat, ki néha csak az ítéletből nyer arról tudomást, hogy ügyének mi a sarkpontja, s hogy mire fekteti a biróság a legtöbb súlyt: időközben alkalma volt a meggondolásra, védelme hézagainak betöltésére, az elsőfokú biróság tévedéseinek, okai gyöngeségének kimutatására. Mindezek a másodfokú biró szemeit a tények helyes felfogására élesítik, eljárását könnyítik, ítéletét megbizhatóbbá teszik. Hozzávéve, hogy a felebbviteli biróság több tagból alakított tanácsban ítél, hogy tagjai a legképesebb és legtapasztaltabb birák közöl választhatók, hogy ezek az elsőfokú biróra netán befolyást gyakorolt helyi érdekek és szenvedélyek légkörén kívül állanak: — a felebbezés az igazságos jogszolgáltatás egyik fő és meltőzhetetlen garantiájának tekintendő. Ezt a tapasztalat is megerősíti. Majdnem mindenütt hatályban volt, ott a hol még be uem hozták vagy megszüntették, a közvélemény mellette erélyesen felszólalt, sőt még ama törvényhozások is, melyek jogosultságát kétségbe yonták, ritkán merték teljesen megszüntetni és megszorítását más garantiákkal igyekeztek ellensúlyozni, melyek részben a kizárni kívánt felebbezés elpalástolt becsempészését eredményezik. Ezt az okadatolást a felebbezés pártolói annál meggyőzőbbnek találják, mert ellenfeleik fejtegetéseinek és kifogásainak helyességét kétségbe vonják. Nevezetesen a mi a szóbeliség elvét illeti, azt fölötte fontosnak és üdvösnek nyilvánítják, de megjegyzik, hogy nincs az eljárásnak oly elve, melyért az ítélkezés igazságos voltát, az ártatlannak jogsérelem elleni oltalmát feláldozni szabadna. Ha az elsőfokú Ítélet alapjául szolgált bizonyító anyag nem is terjeszthető teljes azonosságában a felebbviteli biróság elé, ez még nem elégséges ok arra, hogy az egész perorvoslatot elvessük. Teljes tökéletesség emberi dolgokban el nem érhető, és fölötte visszás volna a jót azért megvetni, m.e*rt a jobbra szert nem tehetünk. Egyébként a változás a reprodukált bizonyító*anyagban rendesen nem is oly lényeges. Gyakran csak mellékes körülményekre, jelentéktelenebb vallomásokra vonatkozik. A lelkiismeretes és hű emlékezettel biró s ezért legmegbízhatóbb szakértők vagy tanuk vallomásában nem lesz változás, és ez nagyon kívánatos próbakövül szolgál a vallomások hitelességének megbirálásánál. Elvégre is a változásnak eredménye az, hogy a felebbviteli biróság nem ad teljes hitelt egyik vagy másik tanúnak vagy szakértőnek, kit az elsőfokú biróság kifogástalannak talált; s hogy ha ezzel a bizonyítás kétségessé válnék, a vádlott javára szolgáló felfogás szerint ítél. Minden esetre kisebb baj az, mint ha az ártatlanul elítélt vádlott sorsán egyáltalában nem lehet segíteni. A bizonyítékok szabad mérlegelését a felebbezés pártolói e perorvoslat által veszélyeztetve nem látják. A hasonlóképen szabad meggyőződése szerint ítélő másodfokú biró az ügy
