Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

félreértésből netán becsúszott téves adatot észrevehessék s az iránti tanácskozás végett vissza vonulhassanak; mert a javaslat abból indul ki, hogy a fö'nök nyilatkozatának minden részét az esküdteknek meg kell állapítaniuk, mielőtt az ülésterembe visszatérnének. A osztrák perrendtartás említett rendelkezését a német bir. b. perrendtartás sem találta előirandónak (308. §.). Ha a főnök kijelentésében történt tévedés, az a javaslat 370. §-ának második bekezdése szerint igazítandó helyre. Az esküdtek határozata társas jellegíí; ezt a jellegét csorbítja a szavazatoknak részletes kinyilvánítása, mert a mellett, hogy gyakran elárulja a szavazás menetét, a mi a javaslat szerint tilos (367. §. ut. bek.), az ily kinyilvánítás a verdictet egyesek, bár többségben levő egyesek határozatának tünteti fel; s mivel másrészről a szavazataránynak teljes mellőzése a szavazatok feljegyzésénél becsúszott tévedést eltakarja s következéskép nem nyújt biztosságot az iránt, hogy a többség megállapításánál nem fordult-e hiba elő: leghelyesebbnek mutatkozik a kinyilvánításnak az a módja, mely a törvényes szótöbbség legkisebb számát fenforgónak jelenti ki, s mely mód az imént említett más kettőnek hibájától ment. Francziaország törvényhozása is ily értelemben módosította az 1853. évi június hó 9-iki törvénynyel a perrendtartás 347. czikkét. Ekként rendelkezik a német bir. perrendtartás is (307. §.). A javaslat rendeli, hogy a főnök felolvasta határozat eredeti példányát az esküdtbíróság elnöke és jegyzője aláírják (369. §.). Ennek a rendelkezésnek oka az, hogy ez a példány az ítéletnek kiegészítő része (375. §.). IV. A toyábbi eljárás és az ítélethoiás. (370—377. §§.) 1. A hélyesbbítö eljárás. A vádlott bűnössége iránti határozat az esküdtek hatáskörébe esik kétségtelenül; s az esküdtek határozata meg nem dönthető, meg sem támadható. E szabály alól kivételt tesz a javaslat 370. §-a az igazság érdekében. Az esküdtek határozatának sérthetetlensége nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a biróság a hibás határozat helyesbbítéséröl gondoskodjék. Mert az esküdtek a vád fölött csak akkor döntenek törvényesen, ha a feltett kérdésekre világos és kimerítő választ adnak; abban az esetben tehát, ha a határozat nem ilyen, a biróság köteles kívánni, hogy az esküdtek a homályosságot oszlassák el, a hézagot pótolják ki. Kell, hogy ezt a törvény a bíróságnak kötelességévé tegye, mert külömben az esküdtek kényesebb ügyekben könnyen kivonhatnák magukat saját kötelességök teljesítése alól oly homályosan tartott kijelentéssel, melyre a biróság sem elitélést, sem felmentést nem alapíthat. Ha a határozat értelme, melyet neki az esküdtek adni akartak, tisztán fel nem ismerhető, pl. ha a határozat erre a kérdésre: »bíínös*e a vádlott abban, hogy stb. szolgáját szándékosan megölte ?« úgy szól, hogy »igen, de nem azzal a szándékkal, hogy őt megölje«, — vagy ha a kérdés igennel, vagy nemmel határozottan megoldva nincs, pl. részben való igenlés esetében az igenelt résznek megjelölése hiányos, — vagy ha a határozat szövegezése kétséget hagy fenn az iránt, vájjon az esküdtek a kérdést jól megértették-e, pl. az esküdtek arra a kérdésre: »btínös-e vádlott abban, hogy nejének megölését külső cselekménynyel megkezdette?* azt válaszolják, hogy »igen, de nem külső cselekménynyel, mert benn voltak a szobában«, — szóval ha a határozat homályos; ha a határozat a feltett kérdések anyagát nem meríti ki, pl. ha a