Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
164 870. szám. tüzetesebben megvizsgálják, s nem ritkán okozhat kárt az angol eljárás ama szabálya, hogy az esküdteknek iratokat beadni tilos. A javaslat a büntető törvények szövegét nem tartja az esküdtek tanácskozótermébe beadhatónak, mert azt laikusok értelmezése alá bocsátani nem véli tanácsosnak. Az esküdtek kisorsolásának sorrendjét feltüntető jegyzéknek átadása a javaslat 367. § ának amaz intézkedésével áll összefüggésben, mely szerint az esküdtek szavazása abban a sorrendben történik, a melyben nevök az urnából kikerült. Az esküdtek tanácskozótermökbe való visszavonulásával egyidejűleg a vádlott is eltávolítandó az ülésteremből, hogy a közönség kíváncsiságának kitéve ne legyen, hogy az esküdtek határozatának kinyilvánításánál se legyen jelen, s ne legyen tanuja a helyesbbítő eljárás netáni elrendelésének (370. §.) s az esküdtek határozatába vetett bizalmát el ne veszítse. Érdekeinek távolléte alatt való megóvásáról jelenlevő védője gondoskodik. Az esküdteknek a külső világtól való elszigetelése a közvetlenség elvének követelménye, s tanácskozótermökbe való visszavonulásuktól kezdve addig tart, mig határozatukat a főnök alá nem irta. Ez alatt az idő alatt tanácskozótermökbe az esküdtbíróság elnökének sem szabad belépnie; arról azonban gondoskodni kell, hogy az esküdtek a szükséges személyes szolgálatokat ne nélkülözzék. E czélból az esküdteknek a kilépésre, a nem esküdteknek a belépésre engedelmet adhat, melynek Írásbelinek kell lennie, hogy a ki- és belépés szabályszerű voltát az esküdtek főnöke és az ajtónálló ellenőrizhessék. Az e tilalom megszegése eseteire a javaslat megfelelő rendbüntetést állapít meg, mely nemcsak az esküdteket, hanem a közvetlenséget sértő más személyeket is sújtja, s utóbbiakat a szigorúbb elzárással abból a czélból, hogy az eljárás zavartalan lefolyása lehetőleg biztosítva legyen. Ennek az elzárásnak maximumát a javaslat egyezőleg a franczia, a belga (343. ez.) és az osztrák (327. §.) perrendtartásokkal 24 órában állapítja meg, mely mérték túlszigorúnak nem mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a genfi kanton 1891. évi perrendtartása szerint (324. ez.) az 8 napi tartamban szabható ki. Az esküdtek érintkezésének megakadályozására szükséges intézkedések minőségét a javaslat nem szabja meg (364. §.), hanem az elnök belátására bizza. A javaslat tehát eltér az 18b7. évi május 17-iki rendelet 65. §-ának (az 1871. évi május 14-iki rendelet 77. §-ának) rendelkezésétől, mely őr alkalmazását írja elő, mert ez nem szükséges mindig, s ha felmerül szüksége, az elnök bármikor elrendelheti. Kell, hogy az esküdtek egyike a tanácskozást és a szavazást vezesse; e végből szükséges a főnök választása (365. §.). A javaslat nem irja elő, hogy erről a választásról jegyzőkönyvet kell szerkeszteni; mert ennek elrendelése az esküdtek terhét szaporítaná a nélkül, hogy ezt a főnök ephemer működése igazolhatná. Az 1882. évi indiai perrendtartás 280. §-a azt irja elő, hogy a főnökválasztás az esküdtek roegesketése előtt, a genfi kanton 1891. évi perrendtartása pedig azt rendeli (267. ez.), hogy közvetlenül az esküdtek eskütevése után történjék, nyilván a miatt, mert a főnök megválasztása nélkül az esküdtszéket nem veszik megalakítottnak. Ez a felfogás azonban mivel sem igazolható, mert az esküdteknek tanácskozótermökbe való visszavonulásáig a főnöknek a szóban forgó perrendtartások szerint sincs külön teendője, addig tehát a főnök is csak olyan esküdt, mint a többi. E szerint a főtárgyaláson, az ülés idejének rovására végbemenő főnökválasztás czél és ok nélkül szűkölködik. A főnök szerepe csak az esküdtek visszavonulása után kezdődik. E miatt helyesebb a javaslat álláspontja. 5. A lővebb felvüáiosítás. Az elnök jogi fejtegetése után is juthatnak az esküdtek oly helyzetbe, hogy akár a jogi kérdés miatt, akár fenforgó kétség miatt, mely az eljárás mikéntje,
