Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 165 a feltett kérdések értelme vagy a válasz szerkesztése iránt merülhet fel, teljes biztossággal határozni nem tudnak. Az esküdtek jogi kétségei esetében az angol jury u. n. special verdictet mond, melylyel a jogi kérdést átengedi a bírónak. Ámde nem helyeselhető, hogy az esküdtek kötelességük egy részét maguktól elháríthassák. Ha kétségök támad a feltett kérdések értelme felől, kérjenek bővebb felvilágosítást, mely joguk felmenti Őket egyszersmind attól is, hogy a feltett kérdésekre szorítva legyenek. A franczia gyakorlat és az osztrák bfínv. perrendtartás (327. §.), nemkülömben az olasz bűnvádi perrendtartás is (499. §.) azt irják elő, hogy az elnök az esküdteknek a bővebb felvilágosítást tanácskozótermükben adja meg. Ettől a rendelkezéstől eltér a javaslat s e részben az angol eljárás (a . new-yorki perrendtartás 427. §-a) és a német birodalmi bfínv. perrendtartás álláspontját (306. §.) tartja helyesebbnek nemcsak abból az okból, mert ama rendelkezés a felek érdekeit nem részesíti kellő figyelemben; nemcsak abból az okból, mert ez a bővebb felvilágosítás nem egyéb, mint kiegészítése az elnök jogi fejtegetésének, mely mindig nyilvános ülésben teljesítendő; s nemcsak abból az okból, mert a bíróságra az esküdtek illetéktelen befolyásolásának gyanúját hárítja: hanem abból az okból is, mert a nyilvánosság elvének az esküdtszék eljárása minden izében, mely a szavazáson és az ezt megelőző magántanácskozáson kívül esik, teljes mértékben érvényesülnie kell. A bővebb felvilágosításnak a tanácskozóteremben való adása iránti rendelkezés nyilván az esküdtek irányában való kiméletességből ered, hogy ne legyenek kénytelenek nyilvánosan megvallani, hogy felvilágosításra szorulnak. Nem ritkán jár kellemetlenséggel a kötelességek teljesítése; ezt azonban, fontos érdekek rovására, emberi gyengeségeknek feláldozni nem tanácsos. Külömbenis alig volna az ülés megnyitása ily esetekben is kikerülhető; mert az esküdtek kétségei legtöbbnyire a kérdések megváltoztatásának, kiegészítésének vagy uj kérdések feltevésének szükséges voltára vezetnek, s ekkor a nyilvánosság úgy sem zárható ki. A külömböző eljárásra tehát elégséges ok sem forog fenn. Ha az esküdtek a vádlottat pl. enyhébb büntetendő cselekményben látják bűnösnek, mint a minővel a vádban terhelve van: a javaslat szerint nem lesznek kényszerülve kimondani a »nem btínöst«, nem lesznek kénytelenek büntetlenül hagyni a bűnöst; hanem megfelelő kérdés feltevését fogják kötelességszerfíleg indítványba hozni. Ehhez pedig a felek hozzászólhatnak (366. §.); az tehát nem történhetik meg a felek távollétében. 6. Az esküdtelt szavazása. A javaslat 367. §-ának az az intézkedése, hogy a szavazás csak »igen« vagy »nem« szóval történik, a 354. §. rendelkezésével áll kapcsolatban. A szavazásnak ez a módjakizárja a skót »not proven« szavazatot, mely abban az esetben foghat Skótországban helyt, ha az esküdtek a felhozott bizonyítékokat elégségeseknek nem találják a bűnösség kimondására, de mégis eléggé jelentékenyeknek arra, hogy a »nem-bűnöst« ki ne mondják. A határozat e módjának, melyet Sir Walter Scott korcshajtásnak nevezett, az a haszna megvan ugyan, hogy fölötte kedvez az emberi elme ama természetes indolentiájának,, hogy a kétséges esetek eldöntésének szükséges voltához alkalmazkodnia ne kelljen; megvan az a haszna is, hogy az ekként felmentett vádlottnak tettét az esküdtszék nem helyesli s következéskép az ily felmentés nem buzdít azonos tetteknek elkövetésére: de nyilvánvaló mégis, hogy a »not proven« az ab instantia felmentésnél nem egyéb; s tény az is, hogy ha némely felmentésnél alkalmazása elmarad, joggal lehet mondani, hogy az esküdtszék helyesli a vádbeli cselekményt, hogy azt bárki is büntetlenül elkövetheti, s igazolná azt az állítást, hogy a bűntettek aggasztó szaporodását az esküdtszék mozdítja elő. Czélszertíbb tehát az egyszerű nemmel való felmentés, mely minden esetben megengedi
