Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

állapítaniuk, hogy oly tény forog fenn, mely vádlottnak büntetőjogilag beszámítandó, más szóval, hogy a vádlott bűnösségét kizáró körülmény nem merült fel. E végből a fó'kérdésbe a tett elkövetésének ideje, helye, tárgya, módja s azok a körülmények is felveendők, melyek a tettazonosságot minden kétségen fölül helyezik s melyeket a delictum egyszerű megnevezése nem pótolhat. Másrészről óvakodni kell törvényszakaszok idézésétől, a mi az esküdtektől jogi ismereteket tételezne fel s kizárná annak ellenőrzését, hogy a törvényt helyesen értelmezték. Óvakodni kell a túlságos spedalizálástól, mert ez a kérdést nehézkessé, homályossá teheti, s a kérdésbe felvett nem is lényeges körülmények egyikénekmásikának be nem bizonyulása esetében az esküdteket a »nem btínös« kimondására vezetheti. Ennek a specializál ásnak körét a bíróság meg fogja határozni; a továbbiakra nézve pedig az esküdteknek az elnök jogi fejtegetése nyújt segédkezet. A főkérdésnek és a vádnak egymást nemcsak a tett, hanem a cselekmény minősítésének azonossága tekintetében is teljesen födniök kell akként, hogy a főkérdés felölelje mindazt, a mi a vádba foglalva van. Ez a 325. §. 2. bekezdésében kimondott elv korlátozásának látszik ugyan, de a vádtól nem lehet elvonni azt a jogot, hogy előadása az esküdtek határozata alá bocsátva legyen. Ezt a látszólagos korlátozást külömben is teljesen kiegyenlíti az, hogy a más véleményben levő bíróság a megfelelő kérdést a mellett is felteheti (354. §. 3. bek., 357. §. 2. bek.) s hogy az elnök fejtegetése ennek jogi fontosságát kiemelheti. Egy és ugyanarra a tettre vonatkozólag oly két tényálladékot sem lehet a fó'kérdésbe egybefoglalni, melyek egymást kizárják, pl. a rablást és a zsarolást, vagy a gyilkosságot és a szándékos emberölést; mert az ilyen kérdésre az esküdtek nem felelhetnek igennel vagy nemmel. A javaslat 354. §-ának 3-ik bekezdése tehát rendeli, hogy ha a bizonyító eljárás következtében a tényállás megváltozottnak jelentkezik, úgy, hogy a vádlott más cselekményben mutatkozik bűnösnek, mint a mely a vádhatározat, illetőleg a vádirat szerint terhéül róva van, akkor erre irányzott külön kérdés teendő fel. Csak ez az eljárás biztosítja azt, hogy az esküdtek a concret tettet a törvény alá vonják; s csak úgy keletkezik oly esküdtszéki határozat, a melyre a bíróság a törvényt tétovázás nélkül alkalmazhatja. A főkérdés feltevésének minden más módja szükségessé tenné a bíróságnak az iránti latolgatását, hogy a megállapítva levő tény a törvényes alkotó elemeket magában foglalja-e; ez pedig a hatáskörök összezavarására vezetne. Az esküdtek a bűnösség kérdésének megoldására hivatvák, melynél nemcsak a ténykérdést kell szem előtt tartaníok, hanem a jogkérdésre is figyelemmel lenniök; következéskép nemcsak azt kell vizsgálniok, hogy mely tények tekinthetők bebizonyítottaknak, hanem a bebizonyított tényeket össze is kell hasonlítaniuk a törvényben büntetendőknek nyilvánítottakkal, más szóval, a bebizonyított tényeket a büntető cselekmény fogalma alá kell vonniok. A tényállás és a bűnösség kérdésének a fó'kérdésbe való foglalása azzal a haszonnal is jár, hogy az esküdtek az egész kérdésre felelnek nemmel akkor is, ha a bizonyítást meggyőzőnek csak a tényállásra nézve vagy csupán a bűnösségre nézve nem látják, s ezzel el lesz kerülve az a visszásság, mely a fennálló sajtóügyi szabályrendelet 60. §-ának (1871. évi május 14-iki rendelet 72. §-ának) rendelkezése folytán többször előfordult és megbotránkozást keltett, hogy az esküdtek igennel feleljenek arra a kérdésre, vájjon a vádlott követte-e el a vádbeli cselekményt és egy másik kérdésben azt jelentsék ki, hogy a vádlott nem bíínös. Ebből önként foly, hogy a főkérdésnek a vádbeli tett alkotó elemeit a törvény kifejezéseivel kell megjelölnie s az egyszerű tényállást teljesen kimerítenie. Ezeket az alkotó elemeket a javaslat 355. §ának második bekezdése szerint több kérdésbe felosztani nem szabad, mert az ily felosztás valótlan és ellenmondó válaszokat idézhet 870, szám. 157