Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

154 870. szám. kötelességérzetét folyton ébren tartja s a közönségnek éppíigy, mint a vádlottnak bizalmát erősíti. Ezekkel az érdekekkel szemben alig nyomhat valamit a latban az az ellenvetés, hogy az eskü méltóságát alászállítja gyakori ismétlése. 5. A javaslat 348. §-ának rendelkezései az ügymenet akadálytalan folyásának biztosítására szolgálnak. Szükséges, hogy azokat a törvény mondja ki s állítsa az esküdtek szeme elé. A jav.islat az eskü szövege és letevésének módja tekintetében is eltér a sajtóügyi szabályrendelet intézkedésétől (37. §. 1871. évi május 14-iki rendelet 45. §-a), s a 349. §-ban oly esküt állapít meg, mely kiváló súlyt helyez arra, hogy az esküdtek híven teljesítsék kötelességöket, a törvényt megtartsák, a közvetlenség adta benyomás hatását tilos értekezéssel ne veszélyeztessék, a vádlott mellett és ellene a főtárgyaláson felhozott bizonyítékokat minden szenvedély nélkül, komolyan, nyugodtan megvizsgálják, higgadtan, lelkiismeretesen megfontolják, azután feltegyék maguknak a kérdést, hogy a vallott ellen szóló adatok és a védelem okai minő összbenyomást gyakoroltak rájuk, s vádlottnak bűnösségét vagy nem bűnösségét megállapító határozatukat egyedül a bizonyítékoknak ilyetén megfontolásából merített meggyőződésük szerint a törvénynek megfelelően mondják ki, tekintet nélkül arra, hogy mi lesz határozatuk törvényes következménye, melynek megállapítását a törvény kizárólag a bíróság hatáskörébe utalja. A megesketés módja tekintetében azt ajánlja a javaslat, hogy az elnök az esktimintát felhívás alakjában intézze az esküdtekhez, a kik azután jobb kezüket szívökre téve, ellenőrizhető nyilvánossággal egyenként teszik megfelelő nyilatkozatukat, mely rövid, de ünnepies. Az eskünek ily módon való letevése az esküdtekre is nagyobb hatással lesz, mint a szövegnek együttesen való elmormogása. Az esküt törvényesen helyettesítő fogadásnak mintája a tanuk ily fogadásának mintájával (219. §.) egyenlő. III. Bizonyító eljárás, a kérdések feltevése és az esküdtek határozata. (350-369. §§.) 1. Az esküdtek eskütevése után következik az ügy tárgyalása. Ez a 301. §-hoz képest a vádlott kihallgatásával kezdődik, melyhez a bizonyító eljárás csatlakozik a XVIII. fejezet általános rendelkezései szerint. Ha azután a bizonyító eljárás nyilvánvalóvá teszi, hogy elévülés, királyi kegyelem, korhiány vagy ítélt dolog forog fenn, avagy ha a vádlott meghalt, ha vádló elejtette a vádat, vagy ha az emelt vád nem törvényes: akkor idő- és muukaerőpazarlás volna, de mert az említett okok a bűnösség büntetőjogi jelentőségével fogalmilag mi közösségben sincsenek, ok nélküli is volna megszavaztatni az esküdteket. A javaslat felhatalmazza a bíróságot hogy ily esetekben a kérdésfeltevést se engedje meg (352. §.). 2. A kérdésfeltevés. Az esküdtbirósági eljárás legfontosabb része a kérdésfeltevés; mert a kérdéseknek a vád és a tárgyalás anyagából mindazokat a ténykörülményeket fel kell venniök, melyek a fenforgó tett és a vonatkozó törvény teljes lényegét kimerítik 8 ehhez képest a hozandó ítéletnek hibátlan tervezetét szolgáltatják. Nehéz feladat; pedig az esküdtbirósági eljárásnak nem szükségképen való követelménye. Az angol eljárás a kérdés-feltevést nem ismeri; ott az esküdtek közvetlenül a vádiratra szavaznak. A continens esküdtbiróságai a franczia minta után fejlődtek, mely az esküdtek határozatát a tiszta ténykérdésre szorítani, a tettnek törvény szerinti minősítését s a büntetés iránti