Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 155 ítéletet pedig a jogtudós bíráknak fentartani kívánta. Ily körülmények közt nem volt a kérdésfeltevés mellőzhető. De bár Európa szárazföldi törvényhozásai eltértek is a franczia felfogástól, s az esküdtek hatáskörébe utalták a bűnösség kérdését is; s noha ezzel a kérdésfeltevésnek szükséges volta megszűnt: a kutatórendszer hagyományai miatt, melyeket a vádelv elnyomni nem bírt, a kérdésfeltevés megtartotta elfoglalt állását. A javaslat a tény- és a jogkérdés elválasztását nem tartja sem szükségesnek, sem czélszerünek; a javaslat a vádelvet juttatja érvényre, melyből a kérdésfeltevés nem igazolható. De nem kerülhette ki figyelmét az angol eljárás tökéletlensége, melyet már csak a megkövesedett szokás tarthat fenn s mely miatt gyakran szabadul a bíínös a megérdemlett büntetéstől s nem ritkán szenved az ártatlan igazságtalan büntetést, a vádirat hibája s egyes szempontoknak nem vágása miatt; nem kerülhette ki figyelmét, hogy az angol biró, valamint az 1881. évi new-yorki perrendtartás 293. §-a szerint az amerikai biró is tehet a vádiratban az esküdtek verdictje előtt lényeges változtatásokat, ha szabad ugy nevezni, affirmativ alakú kérdéseket; s mivel fel kellett ismernie, hogy a kérdések feltevése jelentékenyen megkönnyíti az esküdtek feladatát: a javaslat arra az eredményre jutott, hogy fentartsa a kérdésfeltevést, mely az elbírálás alá eső pontokat megjelöli, a leglényegesebb mozzanatokat kiemeli s ezzel a szabályok helyes kezelése mellett a szövevényes, bonyolódott ügyekben is vezérfonalat nyújt és sajtóügyi eskütszékünknél már egynegyed század óta alkalmazásban van. A franczia code d'instrnction criminelle 335. és 336. czikkei szerint a kérdésfeltevés a felek előterjesztései és az elnök rcsuméje után következik. Ezt a rendszert, melyet a sajtóügyi eljárásunkat szabályozó 1867. évi május 17-iki rendelet elfogadott (59. §., az 1871. évi május 14-iki rendelet 71. §-a), a javaslat nem tette magáévá, hanem az osztrák bűnvádi perrendtartással (316. §.) és a német birodalmi b. perrendtartással (290. §.) egyezőleg a kérdésfeltevés idejét a bizonyító eljárás és a felek előterjesztései közé helyezi s ezzel azt a czélt kívánja elérni, hogy a feltett kérdések a perbeszédeknek irányadásul és keretül, az elnök zárószavának pedig a jogtudomány szövétnekével megvilágítandó objectumul szolgáljanak. Az elnök fejtegetése után való kérdésfeltevés a mellett, hogy nyilvánvalólag nélkülözné a most érintett hasznokat, azzal a kárral is járna egyszersmind, hogy a kérdések feltevése fölött támadó vita zavarná az összbenyomást és közvetlen hatást, melyet a bizonyító eljárás az esküdtekre gyakorolt. Ez okból az olasz perrendtartás is az elnök fejtegetése elé teszi a kérdésfeltevés idejét, melyet mindazonáltal a felek előterjesztései megelőznek (493—498. ez.). A felteendő kérdések alapja a vád, mely az ítéletnek is határt tííz; következéskép ezeknek a kérdéseknek fogalmazására legilletékesebb a vádló, a ki saját akaratának kell, hogy leghívebb kifejezője is legyen. S bár nem téveszthető szem elől, hogy a bizonyító eljárás is szolgáltat a felteendő kérdésekre anyagot s hogy ennélfogva a bizonyító eljárás vezetője, az elnök, a kérdések fogalmazására épp úgy hivatottnak s csakúgy jogosultnak jelentkezik, mint a vádló: a javaslat a 353. §-ában mégis inkább a vádló propositiója mellett foglal állást, mert a feltett kérdések ellen kifogásoknak van helye, mely kifogások fölött nem fogna az elfogultság erős gyanúja nélkül dönteni az a biró, a ki a kérdéseket fogalmazta. Az a tény, hogy a kérdésekét a vádló hozta javaslatba, menti a bírót az elfogultság gyanújától s a birói határozat tekintélyét gyarapítja a nélkül, hogy a bírót megfosztaná a kérdések megállapításánál gyakorolható döntő befolyástól, még abban az esetben is, ha kifogást a kérdések ellen senki sem tett (353. §. 5. bek.). A javaslatba hozott eljárás, mely alakjára nézve eltér a törvényhozások álláspontjától, tulajdonképen nem jelent annál egyebet, minthogy a felteendő kérdéseket a vádló proponálja és a bíróság megállapítja. Határozott lépés az a vádrendszer felé, a nélkül, hogy elhagyná az 20*