Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 153 A javaslat 345. §-a a franczia joggal ellentétben, szintén a vádlott érdekében rendeli azt, hogy a visszautasítás iránt előbb a vádló nyilatkozzék; mert vádlottnak további visszautasításra marad fenn joga, ha a neki nem tetsző esküdtet a vádló utasította vissza. A genfi canton perrendtartása a külföldön czélazertíeknek bizonyult mindezeket az intézkedéseket, a legutóbb említettnek kivételével, mellőzi, midőn 253. czikkében akként rendelkezik, hogy az esküdtek szolgálati lajstromából előbb a vádló, azután a vádlott nyolcz-nyolcz nevet kitörölhessenek, a fenmaradt esküdtek nevei erre urnába helyezendők, melyből az elnök tizenkettőt kisorsol. Az esküdtek számát a javaslat tizenkettőben állapítja meg, nemcsak a miatt, mert ezt a számot sajtóügyi esküdtszékünk meghonosította; hanem a miatt is, mert az esküdtek nagyobb száma a verdict helyességének garantiája, túlságos nagy száma ellenben, mint pl. a skót esküdtszéké 15, az olasz esküdtszéké 14, a szolgálatot elégséges ok nélkül teszi súlyossá. Ebből a szempontból indultak ki a törvényhozások. Ezt jelentették ki helyesnek az angol legfőbb ítélőszék birái is 1873. évben, midőn az a kérdés volt eléjök terjesztve, vájjon nem volna-e tanácsos az esküdtek számának leszállítása. A 15 biró közöl 11a leszállítás ellen nyilatkozott. A legilletékesebb birák törtek ekként pálczát pl. az 1841. évi portugál perrendtartás 517. czikkének ama rendelkezése fölött is, hogy 9 esküdtnek működése elégséges, 8 a szerb perrendtartás fölött, mely szerint az esküdtek száma négy. A 346. §. az elnök hatáskörébe utalja az a fölötti határozatot, vájjon szükséges-e egy általában, s ha igen, hány póteskiidtnek kisorsolása. A kisorsolásnál a felek a visszautasírás jogát csak úgy gyakorolhatják, a mennyiben azt a 344. §. 2. bekezdése értelmében még ki nem merítették. Abban az esetben pedig, ha csak egy pótesküdt sorsolandó ki, a most idézett §. 3. bekezdéséhez képest vádló a visszautasítás jogával nem élhet. Az osztrák perrendtartás 310. §-a, nemkülönben a genfi canton perrendtartásának 257. czikke az 1867. évi május 17-iki sajtóiígyi rendelet 38. íjával (1871. évi május 14-.ki rendelet 46. § ával) egyezően, legfeljebb két pótesküdt kirendelését engedik meg. Ámde terjedelmes ügyek tárgyalásánál néha a két pótesküdt kevésnek bizonyult. Hogy ily esetben az elnök keze megkötve, a tárgyalás befejezése pedig veszélyeztetve ne legyen, a javaslat megengedi, hogy az elnök szükség esetén kettőnél több pótesküdtet alkalmazhasson. 4. Az esküdtszék rendszerint egy ügy tárgyalására alakul ugyan meg, a javaslat 347. §-a mindazáltal az ügymenet gyorsítása czéljából, idő- és munkamegtakarítás szempontjából megengedi, hogy az ugyanazon napon főtárgyalásra kerülő ügyekben ugyanazok az esküdtek működjenek, ha a visszautasításra jogosult felek ebbe beleegyeznek. Ennél azonban a javaslat tovább nem mehetett, mert közel fekvő okokból nem tanácsos glőre megállapítani azt, hogy a napokkal későbbre kitűzött ügyeknél az esküdtek határozatában kik fognak részt venni; s ebből a szempontból az is el volt rendelendő, hogy az esküdtszék ujra alakuljon, ha az első napra kitűzve volt ügyek egyikének vagy másikának tárgyalása, a sorrend szerint elővett ügyek tárgyalásának elhúzódása miatt esak a negyedik napon vagy még később kerül sorra. Ez az

< intézkedés annak a szempontnak is megfelel, hogy az esküdtek rendes foglalkozásukban hosszabb időn át akadályozva ne legyenek. Az esküdtszék megalakítása tehát némely ügyek tárgyalása kezdetén elmarad; az esküdtek megesketésének azonban minden egyes ügy tárgyalása elején meg kell történnie, még abban az esetben is, ha a felek a megesketést nem kívánják, mert ez lényege az esküdtszéknek, mely nélkül megszűnnék esküdtszék lenni abban az ügyben, a melyben külön eskütevés nélkül járna el. Nemcsak a miatt ajánlja ezt a javaslat, mert az angol és a franczia esküdtszéki eljárással s az osztrák perrendtartással megegyez; hanem abból az okból is, mert az esküdtek KÉPVH. IROMÍNY. 1892—97. XXVIII. KÖTET. 2>