Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. sziím. 141 alkalmas arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmát kiegészíthsse vagy megczáfolhassa. Még az sem ingatja meg a főtárgyalás jegyzőkönyvének hitelességét, ha a jegyzőkönyv helytelenségét és tökéletlenségét az államügyész és vádlott „egyaránt elismerik. A német perrendtartásnak ez az álláspontja, mely kétségkívül a lényeget feláldozza a formának, Németország legelsőrangú processualistáinak kritikáját méltán hívta ki. Az osztrák perrendtartás »expressis verbis« nem oldja meg a főtárgyalás jegyzőkönyve bizonyító erejének kérdését. Mindazáltal a törvény elsőrangú kommentátorai úgy magyarázzák a törvény szellemét, hogy bizonyos körülmények között hiba volna a formát a lényeg fölé helyezni és eltiltani az ellenbizonyítást. Az ausztriai semmitőszék is oly értelemben fogja fel e kérdésben hatáskörét, hogy discretionarius jogkörénél fogva szabadságában áll a főtárgyalás jegyzőkönyvének megállapításaira nézve további bizonyítást engedni. A javaslat szükségesnek tartotta e tárgyban kifejezetten intézkedni. A bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszeréből önként következik, hogy bizonyos körülmények között a főtárgyalás jegyzőkönyvével szemben az ellenbizonyítás feltétlenül ki nem zárható. Ama rendszert nem kívánja a javaslat magáévá termi, mely csalhatatlansággal ruházza föl a főtárgyalás jegyzőkönyvét. A tévedésektől nem ment bármely biztosítékok mellett felvett közokirat sem, és ha tényleg valótlan a közokirat tartalma, ha tényleg megeskették a tanút, kinek megesketéséről szó sincs, ha tényleg megtörtént a tanumentességre való figyelmeztetés, melyről említést a jegyzőkönyv nem tesz, ha a vádlottal a teremből kivezettetése alatt történteket a bizonyító eljárás befejezte előtt tényleg nem közölték és a jegyzőkönyv ennek megtörténtét tünteti fel: valóban hol van az ok, mely miatt szükséges a valónak meg nem,felelő tényeket igaznak elismerni? Az az aggodalom, hogy a halogatás czéljából ki fogják zsákmányolni az ellenbizonyítás jogát, nem elégséges arra, hogy a hamis tény a feltétlen valóság jellegével legyen felruházva. A leghelytelenebb módszer az, mely az esetleges visszaéléseknek egy másik és tán nagyobb visszaéléssel kívánja elejét venni. A javaslat mindezeknél fogva nem zárja ki a főtárgyalás jegyzőkönyve ellen való bizonyítást, de azt visszaélés elkerülése végett a felsőbb bíróság engedelmétől teszi függővé. Ennek módjában áll az ellenbizonyítást csak ott megengedni, hol adatokkal van támogatva a főtárgyalás jegyzőkönyve ellen tett kifogás és puszta állításra nem rendeli el feltétlenül az ellenbizonyítást. 4. A felék lefolyása a jegyzőkönyv szerkesztésére. Valamint az egész főtárgyaláson biztosítva van a feleV közreműködésének joga: épp úgy szükséges, hogy a jegyzőkönyv felvételére is befolyásuk legyen. Azt a rendszert, — melyet pl. az 1855-iki szász perrendtartás (310., 311. §§.) is követett, hogy tudniillik a főtárgyalás jegyzőkönyvét a felek is hitelesítsék, a javaslat egyezőleg a legtöbb ujabb perrendtartással, nem tette magáévá. Egyrészről a nyilvánosság, az elnök és jegyzőkönyvvezető kötelességérzete és felelőssége elég biztosítékot nyújtanak a jegyzőkönyv hitelessége mellett; másrészről, mivel rendszerint a jegyzőkönyv csak a főtárgyalás után készül, újra ülést kellene tartani, melyre meg kellene idézni a feleket. Ez pedig kétségen kívül minden nagyobb haszon nélkül csak hátráltatná az ügymenetet, mert ha a felek megnyugosznak a jegyzőkönyv felvételében: akkor felesleges a hitelesítő ülés, ha pedig oly kifogásokat tesznek, melyeket alaposaknak a biróság el nem ismer: akkor megjegyzéseik ugyan jegyzőkönyvbe lesznek véve, de ez nem nyom többet, mint ha a perorvoslatban mondják el kifogásaikat. A javaslat azonban feljogosítja a feleket arra, hogy az elkészített jegyzőkönyvet elolvassák, abból kivonatokat vehessenek és az elnökkel észrevételeiket közölhessék (331. §< utolsó bek.) és ezzel eléggé biztosítva van a felek ellenőrző joga, sőt az elnök ily természetű közlés alapján a jegyzőkönyv tartalmát inkább hajlandó módosítani, mint ha ünnepélyes ülésben
