Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
118 870. szám. Tulajdonképeni vádbeszédet tehát csak akkor szabad a vádlónak előterjeszteni, ha valamely bűncselekményt bebizonyítottnak tart. Ez esetben kötelessége a tényállást világosan és határozottan, minden lényeges mozzanat kiemelésével elö'adni. Kötelessége továbbá megjelölni a vádlott ellen bebizonyított bűncselekményt, felemlítve annak ismertetőjeleit és minden bizonyítékot, melylyel a vádlottnak a cselekményben való bűnösségét megállapítottnak tartja. Ezek alapján hivatkozással a büntető törvény ama szakaszaira, melyek a bűncselekményről és büntetéséről szólnak, és megjelölve a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő (rendkívüli enyhítő) és súlyosító körülményeket megállapító adatokat, az elítéltetést indítványozza. Határozott indítványt kíván tehát a javaslat. A javaslat szerint a vádló nem tehet oly indítványt, minő a franczia gyakorlatban, sőt Németországban is gyakori, hogy a biró bölcs belátására bizza az ügy megítélését (»Je me rapporte a la sagesse des juges«), s ha mégis esetleg ily indítványt terjesztene elő és a bíróság felhívására sem nyilatkoznék arra nézve, mely bűncselekményben kívánja a vádlott elitélését és melyik törvényszakasz szerint kívánja a büntetés kiszabását, alig tehet egyebet a bíróság, mint határozott vád hiányában és vádra jogosított más egyén nem létében a vádlottat felmenteni. A javaslat különösen kiemeli, hogy a kiszabandó büntetés mennyiségét nem szabad az ügyésznek indítványába foglalnia. A közvádló eleget tesz kötelességének, ha reámutat a törvényre, melyet ^a cselekmény megsértett és ama büntetési tételre, melyet a törvény a concret eset körülményeihez képest a minimum és maximum korlátai között alkalmazni rendel. A kiszabandó büntetés mennyiségének indítványozása csak oly perrendtartás mellett indokolt, mely a bíróságot az ügyész által indítványozott büntetéshez köti. Oly perrendben azonban, mely a büntetés kiszabását függetlenül a vádló indítványától a bíróság belátására bizza: teljesen fölösleges a kiszabandó büntetés mennyiségének indítványozását kötelezőleg előírni." Arról, hogy a vádelv megköveteli-e, hogy a bíróság a vádló indítványozta büntetésen túl ne léphessen, alább a vád és ítélet közti viszonyra vonatkozó rendelkezések indokolásánál lesz szó. Ide csak annak határozott kiemelése tartozik, hogy a javaslatnak e nagy elvi kérdésben elfoglalt álláspontjához képest teljesen fölösleges volna a vádlót a kiszabandó, büntetés mennyisége iránt indítványra kötelezni, sőt ily rendelkezés arra vezethetne, hogy — miként ezt a budapesti főügyésznek e tárgyban kiadott rendelete is kiemelte — »a kir. ügyész pusztán külszerű következetességből csak azért felebbez, mert a bíróság indítványának számtani mértékétől, néha tán csak jelentéktelen mérvben, eltért*. Az osztrák perrendtartás hasonló elvi álláspontból, hasonló következtetést vont le (255. §.). A német birodalmi perrendtartásnak bizottsági tárgyalása alkalmával Thilo ajánlotta, hogy a vádindítvány a kiszabandó büntetés mértékére ki ne terjedjen s azt Schwarze, különösen hivatkozással a szász királyságban fennálló gyakorlatra, ' támogatta. A bizottság azonban az indítványt, tekintettel arra, hogy a vádnak végczélja a büntetés, nem fogadta el, és fentartotta a javaslat szövegét, mely a vádindítvány tartalmáról nem intézkedik. Ennek daczára mind a bizottságban, mind a joggyakorlatban el volt ismerve, hogy a vádlónak tetszésétől függ: kíván-e a büntetés mennyisége iránt indítványt tenni vagy nem; és ezzel elismeri a német joggyakorlat is, hogy nem valóságos perjogi feladat ez indítvány megtétele oly rendszernél, hol a bíróság a büntetés maximuma tekintetében nincs a vádló indítványához kötve. Az is figyelmet érdemel, hogy nem igen szolgál a büntető hatalmat gyakorló állami közegek tekintélyének emelésére, ha a közvádló és a bíróság által megfelelőnek talált büntetés között szembetűnő külömbség van, különösen, ha lényegileg súlyosabb büntetést szab ki a bíróság, mint a milyet a közvádló kívánt. A javaslat ama szabályaiban, melyeket útmutatásul a vádbeszéd tartalmára nézve felállít' koránt sincs megjelölve mindaz, mire a kir. ügyészségnek, különösen magatartása tekintetében
