Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 119 ügyelnie kell. Az erre vonatkozó egyéb rendelkezések nem a perrendtartás, hanem az ügyészi utasítás keretébe valók; ott kell az ügyészséget figyelmeztetni, hogy állásához mért komolyság, higgadtság jellemezze előterjesztését, melyet soha se alapítson másra, mint a főtárgyaláson felvett bizonyítékokra, és mindig megóvni törekedjék valódi álláspontját, mely megköveteli, hogy eljárásában őt csak az igazság érdeke vezesse. 3. A védőbeszéd. A védőbeszéd tartalmára nézve nem intézkedik a javaslat és ezzel kifejezést ad annak, hogy teljesen a védő kötelességérzetére és tapintatára bizza nemes hivatásának teljesítését. A legrészletesebb szabályok sem merítik ki e tárgyat. A védőnek mindenesetre elsőrendű kötelessége az, hogy kiemelje mindazokat a ténybeli és jogi mozzanatokat, melyek védettjére nézve kedvezőek. Semmi esetre sem feladata azonban a vádló mulasztásait pótolni és a bűnösség bebizonyítása érdekében közreműködni. Éppen nem hiba, ha oly tényekről hallgat, melyek csak ártanának védettjének. De ismét a legeltévesztettebb irány az, midőn a védő határozottan bebizonyított tényeket tagad, vagy éppen fogásos módon törekszik megakadályozni a való kiderítését. Hogy a védő jól töltse be feladatát, erre — mint Carrara szépen mondja — szükséges az alapos téoybeli és jogi ismeret, szükséges, hogy részvétet érezzen védettje iránt, legyen bátor, őrizze meg a titkokat, ne legyen haszonleső és minden lépését a törvényesség jellemezze 4. A vád módosítása a főtárgyaláson. Ha a főtárgyalás az eljárás súlypontját és az ezt megelőző eljárás csak előkészület a főtárgyalásra: úgy semmi sem természetesebb, mint hogy a teljesen kimerített tényállás alapján a vádló esetleg egészen más világításban láthatja a tettet, mint ezt az előkészítő eljárás töredékes adatai mutatták. Lehet, hogy el kell teljesen ejtenie a vádat, lehet, hogy meg kell változtatnia. Hogy mi a következménye annak, ha a vádló elejti a vádat, azt e javaslatnak a vádelv kérdésében elfoglalt és többször kifejtett álláspontja után nem kell bővebben indokolni. A hol nincs vádló, ott nincs biró, következéskép a jogosult vádlók elállása után, miről még alább is lesz szó, megszüntető végzésnek van helye (323. §.) Felmerül azonban ama kérdés, hogy szabad-e a vádlónak a vádlottat más büncselekménynyel, vagy más tettel vádolni a főtárgyaláson, mint a melyre a vádirat vagy vádhatározat irányult? E nagyfontosságú kérdés szabályozásával foglalkoznak a javaslat 316., 317., 318. §-ai, és azt akként igyekeznek megoldani, hogy a vádelv minden lényeges követelményének megfelelve legyen. Valóságos categoricus imperativusa a vádelvnek az, hogy a vádlott ítélethozás előtt ismerje, tudja, mi ama tett, és mely ama bűncselekmény, mely miatt bűnvádi felelősségre vonják, mert e nélkül legszentebb jogától, a védelem gyakorlásától volna megfosztva. Ha tehát a vádlottnak a megváltozott váddal szemben módja és alkalma van védelmét ítélőbirája élőt kifejteni, ha a törvény gondoskodik arról, hogy a megváltozott váddal szemben nemcsak a védelem formális jogával birjon a vádlott, hanem, ha szükséges, válóban időt is nyerjen a védelem előkészíttetésére: akkor a megváltozott váddal szemben meglepetésről, a védelem jogának csorbításáról, következéskép a vádelv követelményeinek megsértéséről joggal senki sem szólhat. A lehető legnagyobb anomália volna, ha a vádirat vagy vádhatározat merev formalismusa megkötné a vádlót és jobb meggyőződése ellenére és daczára a főtárgyalás világos és határozott eredményének, arra kényszerítené, hogy a vádiratnak vagy vádhatározatnak az előkészítő eljárás hézagos adatain nyugvó minősítéséhez ragaszkodjék. Ily rendszer valóban megdöbbentő eredménynyel van szoros összefüggésben, mely nem lehet más, mint az, hogy mihelyt a főtárgyalás adatai szerint más minősítést lát a bíróság fenforogni, mint a mely a vádiratban vagy vádhatározatban foglalva van, fel kellene mentenie a vádlottat. Mert a mire szól a vádirat vagy vádhatározat, olyan bűncselekmény nem forog