Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

108 870. szám. A belga parlamenti bizottság jelentése csak az elméletben tartja szép rendszernek az angol kihallgatás módszerét (Thonissen II. kötet 41. és követk. lap.). A gyakorlatban — ugy mond — más alakot ölt ez. Az angol ügyédek valóságos művészetet sajátítottak el a tendentiosus, rossz akaratú, fogásos kérdések feltevésében. Befolyást gyakorolnak a tanú gondolkozására a nélkül, hogy ez észrevenné. Felizgatják, zavarba hozzák, kínozzák, ellenmodásba keverik, ugy, a hogy képviseltjük érdeke éppen kivánja. A tanú e routinirozott férfiaknak kiszolgáltatva, valóságos vértanúságot szenved. Egy kiröppenő szó, egy phrasis, melynek fontosságot tanú maga sem tulajdonít, elég eszköz e gyakorlott stratégák kezében, hogy megzavarják a tanút és az esküdteket is. A kihallgatás vég nélkül elhúzódik és gyakran visszatartja a polgárokat a tanuságtételtó'l, kik a valóság kiderítése érdekében fontos vallomásokat tehetnének. Eme rendszer hibái — folytatja a jelentés — annál nagyobbak, mert a felek szabadsága a kérdezésben csaknem korlátlan. Kikérdezik a tanúnak egész magánéletét, és oly feleleteket csikarnak ki, melyek kétséget ébresztenek a tanú ítélőképessége, intelligentiája, emlékező tehetsége és erkölcse iránt. A belga tanú, ki már mostani szerepétől is irtózik, csak alig tudna ez uj rendszerhez simulni. A felvilágosodott és pártatlan bírónak nyugodt és komoly kikérdezése többet ér. Ha a kihallgatás nem teljes, ha az elnök az ügy egyik-másik részletét fel nem derítette, ha emlékező tehetsége pillanatnyira cserben hagyta: úgy minden félnek van joga a hiányokat pótolni. Ez kivonatosan a belga parlamenti bizottság véleményének tartalma. Alig kell megjegyezni, hogy ez ítélet éppen nem tárgyilagos, sőt egyenesen az árnyékoldalak túlszinezése. A visszaélések és pedig oly visszaélések felsorolása ez, melyek könnyen meggátolhatok és az angol biró, — mint ezt a tárgyalások mindennap igazolják, — komolyan őrködik is a felett, hogy a tanú oly vértanúságot ne szenvedjen, milyenről a belga bizottsági jelentés panaszkodik. A visszaélések szempontjából egyébiránt egyetlen intézmény értékéről sem lehet helyes ítéletet alkotni. Éppen a belga bizottsági jelentés mondja néhány lappal előbb (27. lap) oly szépen: »Ha kénytelenek volnánk minden intézményt mellőzni, mely magában jó, de visszaélésekre ad okot: akkor valóban zavarban volnánk ama határra nézve, a meddig a rombolás e munkájában mennünk kellene«. A belga képviselőházi bizottság a felhozott okokat bizonyára csak azért tartotta elegendőknek, mert tudta, hogy az angol rendszerrel homlokegyenest ellenkező franczia rendszer hagyományaihoz sokkal [szívósabban ragaszkodik a belga törvényhozás, hogy sem szükséges volna annak fen tartását, szemben az angol rendszerrel, behatóbban indokolni. Hisz a belga kormányjavaslat (II. R. 41. ez.) csakis a »par organe du président« kihallgatás módszerét ismeri és a képviselőházi bizottság jelentése azt is nagy vívmánynak tekinti, hogy az elnök engedelmével ezentúl közvetlen kérdezésre lesz joguk a feleknek. (A 41. ez. kiegészítéséül indítványozza a bizottság: »Ils pourront aussi avec l'autorisation du président l'interroger directement«). Németországban nem zárkóztak el annyira az angol rendszer hatása elől, mint Belgiumban, mert hisz nemcsak az elmélet férfiai szállnak síkra e rendszer mellett, hanem ennek befolyása a törvényhozásokban is észrevehető. Poroszországban már az 1852. május 3-iki törvény megengedte, hogy az ügyészség és a védő közös indítványára az elnök a tanuk kihallgatását a felekre bizhassa, mely esetben a kihallgatás az angol módszer szerint történt. Még tovább ment ennél a württembergi (309. §.) és a badeni perrendtartás (238. §.), a mennyiben ezek szerint tisztán az ügyészség és a védő beleegyezésétől függött a keresztkérdezés alkalmazhatása. A német birodalmi perrendtartás javaslata hasonló rendelkezést tartalmazván, ez beható tanácskozásra adott okot a birodalmi gyűlés igazságügyi bizottságában.