Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 109 Gneist a kormány-javaslattal szemben azt indítványozta, hogy a keresztkérdezés kötelező legyen mindig, ha jogász védője van a vádlottnak. A keresztkérdezés ez általános behozása mellett annak kiváló hasznaira hivatkozott. Kiemelte: hogy e módszer szerint határozottabb és behatóbb leend a kihallgatás, mert mindenik fél az előtte ismert döntő pontra irányozza kérdéseit. A kihallgatásnak e pracis modora egészen más benyomást fog gyakorolni az esküdtekre. Az elnök állása lényegesen könnyebbé válik, kellő tárgyilagossága és nyugodtsága nem lesz megzavarva és teljes erélylyel a kérdések feltevésének ellenőrzésére és egyéb incidensek elintézésére fordítja figyelmét. Ez nem volna experimentálás, — folytatja Gneist, — mert az indítványozott eljárás már fennállott a középkorban és fennáll Észak-Amerikában és Angliában. A kihallgatás jelenlegi módja pedig franczia minta után alakult. Alaptalannak mondja azt az aggodalmat, mintha a védők e tekintetben nem tudnának hivatásuknak megfelelni. Egyébiránt, — végzi — nem ritka eset, hogy laicusok is a legnagyobb sikerrel élnek a keresztkérdezés jogával, mi éppen abban leli magyarázatát, hogy mindenik fél legjobban tudja, mi leend a tanú vallomásában reá nézve fontos. Gneist indítványa ellen mindenekelőtt Schwarze foglalt állást. Különösen kiemelte, hogy a keresztkérdezés csak úgy bir jelentőséggel, ha a vádlottnak oly védője van, a ki e feladatnak meg is tud felelni. Ilyen pedig a legtöbb esetben hiányzik. Főleg azonban arra utal, hogy a kötelező keresztkérdezés nem illik a javaslat rendszerébe. Míg az egész eljárás más elveken nem nyugszik: addig kötelezőleg a keresztkérdezés intézményét nézete szerint behozni nem lehet. A vitában még részt vettek Marquardsen, Herz, Völk, Wolffson, Klotz, Hanauer, Reichensperger, Bahr, Böcher, Miquel (a bizottság elnöke) és az eredmény az lett, hogy Gneist indítványát 17 szavazattal 9 ellenében elvetették (Hahn gyűjteményes munkája 837. s követ kező lapok). A mily erős visszahatást keltett a bizottságban a keresztkérdezés intézményének kötelező behozása; olyannyira felkarolta a többség a keresztkérdezésnek a kormányjavaslat által czélzott facultativ behozását, melyet a törvénybe fel is vett. A német birodalmi perrendtartás 238. §-a szerint az államügyészség és a védő egybehangzó kívánságára az általuk megnevezett tanuknak és szakértőknek kihallgatását az elnök ezeknek átengedni tartozik, és pedig úgy, hogy mindenik [fél az általa megnevezett tanukat és szakértőket hallgatja ki első sorban. Az elnöknek az ügy további felvilágosítása czéljából a kérdezés után is joga van kérdéseket teuni.*) Éppen nem lehet állítani, hogy a keresztkérdezés intézményét Németországban sürüen vennék igénybe. Poroszországban — maga az igazságügyi bizottság jelentése elismeri, — soha sem alkalmazták az 1852-iki májusi törvény facultativ keresztkérdezését. Ennek oka azonban a német practicus jogászok véleménye szerint abban rejlik, hogy a keresztkérdezés alkalmazhatása az államügyész és védő beleegyezésétől lévén függővé téve, az államügyész csak a legritkább esetben járul a főtárgyalást vezető elnök irányában bizalmatlansági szavazat színével biró keresztkérdezés iránti indítványhoz. Fontolóra vévén a keresztkérdezés mellett és ellen felhozható okokat és levonva az összehasonlító jogból meríthető tapasztalatokat, a javaslat a kőtelező keresztkérdezés rendszerét nem tette magáévá, mert e rendszernek (védő jelenléte hiányában) kivétel nélküli alkalmazása mellett sok esetben éppen a vádlott érdeke szenvedne. Az ügyvédek legnagyobb része, különösen a vidéki városokban, nem foglalkozik annyira a büntetőjoggal és gyakorlattal, hogy a *) 238. §. Die Vernehmung der von der Staatsanwaltschaft und dem Angeklagten benannten Zeugen und Sachverstándigen ist der Staatsanwaltschaft und dem Vertheidiger auf derén übereinstimmenden Antrag von dem Vorsitzenden zu überlassen. Bei den vor der Staatsanwaltschaft benannten Zeugen und Sachverstándigen hat diese, bei den von dem Angeklagten benannten der Vertheidiger in erster Reihe das Reeht zur Vernehmung. Der Vorsitzende hat auch nach dieser Vernehmung die ihm *ur weiteren Aufklarung der Sache erforderlich scheinenden Fragen an die Zeugen und Sachverstándigen zu riohten.