Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 107 Nehogy valamely uj bizonyíték megszerzését czélzó indítvány elkésés okából visszautasítva legyen, a 306. §, utolsó bekezdése a német perrendtartás mintájára (245. §.) e részben kifejezetten intézkedik. Ha a bitónak kötelességévé teszi a perrend az anyagi igazság felderítését: ugy az uj bizonyítékok megszerzését czélzó indítványnak a tárgyalás folyamában praeclusiv határidőt szabni nem lehet. Mindazáltal az ítélet kihirdetésének megkezdése után már visszautasítható az indítvány. 3. Tanuk és szakértők kihallgatása. Amaz elvi felfogás külömbsége szerint, vájjon tisztán a felek feladata-e a bizonyítás anyagát előállítani, vagy a bíróságnak is kötelessége-e az igazság felderítésére hivatalból közreműködni: külömböző a tanuk és szakértők kihallgatásának módszere is. A javaslat amaz álláspontjából, melyet a főtárgyalás elnöke és a bíróság perjogi feladatának betöltésére nézve elfoglal, önként következik, hogy a kihallgatás szabályszerű módja nem lehet más, mint hogy a tanukat és szakértőket ama szabályok szerint, melyeket a javaslat ^ XIII. és XIV. fejezetekben meghatároz, és melyeknek indokolása e fejezeteknél van előadva, az elnök hallgatja ki, és kívüle ugy a birák és a kir. ügyészség, mint a vádló, vádlott, károsított, sértett fél, illetve ezeknek képviselői is intézhetnek a tanúhoz és szakértőkhöz kérdéseket. Mindezeknek tehát a javaslat szerint joguk van a kérdezéshez, mely nem függ az elnök engedelmétöl; de az elnöknek pervezetői hivatásából következik, hogy e jogukat csak akkor gyakorol, hatják, ha az elnök a szót nekik átengedi. Rendszerint az elnök által teljesített kihallgatás után teszik meg az említett jogosítottak kérdéseiket, de az elnök saját kérdezése közben is megengedheti a jogosítottaknak a kérdezés jogának gyakorlását; viszont az említett jogosítottak kérdezése közben átveheti ismét az elnök a kérdezést és ennek befejezése után ismét átadhatja a szót. A kérdezés — kivéve a tolmácsolás esetét — mindig közvetlenül történik. A kérdezésnek a franczia code »par organe du président« módszerével ideje már szakítani. Bármennyire tág tere is van a kérdezés jogának, — és ezt ok nélkül korlátozni nem szabad, — mégis bizonyos határokat kijelölni szükségesnek tartotta a javaslat. Az elnöknek kötelessége őrködni, hogy a kérdezés jogával visszaélést ne kövessenek el; megtilthatja a kérdés-tevést, illetve a feleletadást, ha a kérdés az ügygyei semmi összefüggésben sem áll, vagy annak feltevését a törvény tiltja, ha szembetűnő a részrehajló feleletre való felhívás, ha a kérdés és felelet által másnak becsülete lenne megsértve, a nélkül, hogy eme kérdés, illetve felelet az ügyre nézve releváns körülmény felderítését czélozná. Becsületsértő kefejezések esetén a kérdezés megvonása nem zárja ki a rendbüntetés aikalmazhatását. 4. A keresztkérdezés. Ama reformtörekvéseket, melyek az angol kérdezés rendszerének meghonosítását czélozzák, és a melyek különösen Gneisfc buzgólkodása és a német jogász-gyűlés kijelentései óta mindinkább nagyobb arányokat öltenek, a jelen javaslat készítésénél is fontolóra kellett venni. Angliában ugyanis a biró, ha nem is oly absolut passiv magatartást követ, mint az némely német túlbuzgó doctrinarnek tanításában feltüntetve van, de mindenesetre az egész eljárás szelleme tartózkodó magatartásra utalja a tanuk kihallgatásával szemben. A terhelő és mentő bizonyítékok, minthogy ezek előállításáról a felek gondoskodnak, élesen el vannak különítve és a polgári per mintájára mindenik fél az ítélőbíró elé állítja bizonyítékait. E rendszer következménye, hogy a vádló a terhelő, a vádlott a mentő tanukat hallgatja ki (examination in chief). Minden tanúnak ekként teljesített kikérdezése után az ellenfélnek van joga kérdéseket tenni, azaz: a vád tanuját a vádlott (védő), a védelem tanuját a vádló hallgathatja ki (cross-exemination). Erre ismét joga van mindenik félnek saját tanujához kérdéseket intézni (reexamination). Az elnöknek inkább csak felügyelő, ellenőrző és kiegészítő hatásköre van. Valamint a belga javaslat, úgy a német birodalmi perrendtartás előkészítése alkalmává 1 fontolóra vették az angol rendszer adoptálásának vagy mellőzésének kérdését. 14*