Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
104 870. szám. annyit mond ki, hogy a vád bizonyítékai a védelem bizonyítékait rendszerint megelőzik. E szabály a vádper lényegéből foly, melynek értelmében a vádlónak kell mindenekelőtt a bűnösség mellett szóló bizonyítékot előállítani. Mindazáltal lehetnek esetek, midőn a sorrendre vonatkozó e szabálytól czélszerű, sőt szükséges eltérni. Lehet, hogy néhány mentő tanú kihallgatásával az egész eljárás véget érhet, pl., ha azok az »alibi«-t hitelt érdemlö'leg bebizonyítják. Ezért a javaslat csakis általános útmutatásul jelöli meg az említett szabályokat. Egyébként az elnök 1 discretiójára bízza a bizonyító eszközök sorrendjének megállapítását. Az elnök előre tanulmányozván a pert, leginkább tudja, mily sorrend a legczélszerííbb. Ok nélkül azonban a feleknek a sorrendre vonatkozó indítványait figyelmen kívül ne hagyja, mert a sorrend gyakran döntő súlylyal birhat a per kimenetelére. A javaslat ama kijelentése, hogy a fŐtárgyalásra megidézett és megjelent tanuknak és szakértőknek kihallgatása, valamint a fŐtárgyalásra beszerzett egyéb bizonyítéknak felvétele rendszerint csak a felek beleegyezésével mellőzhetők, a vádper egyik sarkalatos tételét megvalósító elvi jelentőségű rendelkezés. Ennek jelentősége ugyanis az, hogy a vádiratban vagy vádhatározatban, továbbá a főtárgyalás előkészítésének szakában és a főtárgyaláson tett indítványra idézett és megjelent tanuk vagy szakértők a felek közös bizonyítékaivá válnak, melyekre csupán lényeges közérdeknek alárendelhető jogot szereztek. A bizonyítékoknak e közössége a vádper természetéből foly, mely szerint első sorban a felek feladata az ítélet alapjául szolgáló bizonyító anyagot szolgáltatni. • A német birodalmi perrendtartásról szóló javaslat ezzel éppen ellenkező rendszert követett, mely szerint a bizonyítékok felvételének terjedelme fölött kizárólag a bíróság lett volna hivatva határozni. (»Den Umfang der Beweisaufnahme bestimmt dag Gerieht, ohne hierbei durch Antrage, Verzichte oder frühere Beschlüsse gebunden zu sein.«) A birodalmi gyűlés bizottsága azonban beható vita után, melyben különösen a vád és védelem jogának indokolatlan megszorítását emelték ki, elvetette a javaslat álláspontját és a német birodalmi törvény a felekre ruházza az egyes bizonyítékok mellőzését. (244. §. »Die Beweisaufnahme ist auf die sammtlichen vorgeladenen Zeugen und Sachverstandigen, sowie auf die anderen herbeigesehafften Beweismittel zu erstrecken. Von der Erhebung einzelner Beweise kann abgesehen werden, wenn die Staatsanwaltschaft und der Angeklagte hiermit einverstanden sind.«) Az osztrák perrendtartás (246. §. második bek.: »Der Anklager und der Angeklagte können im Laufe der Hanptverhandlung Beweismittel fallen lassen, jedoch nur, wenn der Gegner zustimmU, a vádper természetéhez hűen, a feleknek a fŐtárgyalásra előállított bizonyítékokra nyert közös jogát szintén elismeri. A franczia joggyakorlat szerint mindenik fél lemondhat az általa kért bizonyíték felvételéről, a lemondásnak azonban formálisnak kell lenni. A javaslat lényegében a német és osztrák törvényhozás felfogásához csatlakozva, sem egyedül a bíróságra, sem egyedül a félre nem bízta a bizonyíték mellőzését, hanem rend szerint a vádló és a vádlott beleegyezését kívánja. De a mellett, világos visszaélés és a tárgyalás ok nélküli elhúzásának megakadályozása végett feljogosítja a bíróságot, hogy mellőzze annak a bizonyítéknak felvételét, melyet egészen fölöslegesnek tart. Ezek ama bizonyítékokról állanak, melyekre a felek a fentebbiek szerint már közös jogot nyertek. Minden félreértés kikerülése végett meg kell tehát jegyezni, hogy a felek által a fŐtárgyalásra magukkal hozott, — tehát meg nem idézett — továbbá az elnök vagy a bíróság által hivatalból előállított tanuk és szakértők kihallgatása vagy mellőzése, korlátlanul és kizárólag a bíróságtól függ. Ha az elnöknek és a bíróságnak, — eltérve a vádper merev követelményeitől — a valóság felderítése érdekében jogoí; ad a javaslat arra, hogy hivatalból
