Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

102 870. szám. kivételes joggal csak akkor éljen, ha valóban lényeges a vallomások között az eltérés. Az magától értetődik, hogy nemcsak a vizsgálóbíró, hanem a kir. ügyészség vagy rendőri közegek előtt tett vallomást tartalmazó jegyzőkönyv is felolvasható. Továbbá ugyancsak felolvasandó az előbbi vallomásról felvett jegyzőkönyv akkor is, ha a vádlott éppen nem, vagy bizonyos pontokra nem kíván nyilatkozni. A javaslat megengedi, hogy a vádlott a főtárgyalás alatt értekezhessek védőjével, de megtiltja, hogy a hozzá intézett kérdések után a feleletre nézve tanácsot kérjen. E rendelkezés a franczia jogból ment át a német particularis törvényekbe és az 1873-iki osztrák perrendtartásba is (245. §. ut. bek.). Ellene, mint a védelem iránt tanúsított bizalmatlanság jele ellen, erős támadást intéztek. Pedig, ha eredeti czélja ily bizalmatlanságra vezethető is vissza: tényleg csakis ama gyakorlati okból van fentartva, hogy a főtárgyalás menetét az egyes kérdések után a vádlott és védő magánbeszélgetései ne zavarják. Egyéb tekintetben a tilalom csakugyan nem bir jelentőséggel, minthogy a vádlottnak a kérdésre adandó válasz megtagadása után módjában áll védőjével értekezni és nem tiltható el attól, hogy később nyilatkozatot tegyen az előbb hozzá intézett kérdésre. A német birodalmi perrendtartás nem intézkedik e tárgyban »expressis verbis«, s ez külömböző magyarázatra adott alkalmat. Ily eltérő magyarázat megelőzése czéljából mindenesetre czélszerubb volt a határozott rendelkezés e tárgyban, mely ugyan nem akadályozza meg, hogy egyáltalában ne beszélhessen a vádlott védőjével a hozzá intézett kérdésekre nézve, de mégis kizárja, hogy ez közvetlenül a kérdezés után történjék, és hogy ily czélból a főtárgyalás félbeszakítható legyen. Minthogy a vádlott kihallgatása tisztán személyes természetű, magától értetődik, hogy a védő ügyvédnek nincs joga a vádlotthoz intézett kérdésekre helyette felelni, vagy arról tenni nyilatkozatot, hogy a vádlott hallgatni vagy válaszolni kiván-e. d) A mi a kihallgatás egyéb részleteit illeti, ezekre nézve a javaslat a X. fejezet rendelkezéseinek értelemszerű követésére utal (304. §., 5. bek.). A javaglat a terhelt kihallgatására vonatkozólag is követte azt a rendszert, hogy a közös szabályokat, melyek mind az előzetes eljárás, mind a főtárgyalás szakában a terhelt kihallgatására nézve követendők, egy fejezetbe foglalta és a főtárgyalás szempontjából szükséges eltéréseket e fejezetben tüntette fel. Általában a kihallgatásnál követendő szabályokra nézve az elnöknek nem szabad szem elől téveszteni a czél különféleségét, mely felé az előkészítő eljárás és a főtárgyalás tart. Nem szabad egyetlen kérdés feltevésénél sem arról megfeledkezni, hogy nemcsak inquirense az ügynek, de pártatlan ítélőbirája is. Nem szabad oly látvány színhelyévé tenni a tárgyaló termet, hogy az elnök, mint ellenfél álljon szemben a vádlottal, kit órákig tartó kihallgatásokkal a szellemi tortura minden kigondolható eszközével gyötör. Az elnök visszaélést követne el, ha a javaslat határozott rendelkezései után is még mindig az inquisitorius per hagyományainak szellemében fogná fel feladatának betöltését. A mi a X. fejezet rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazását illeti, ez a következőkből áll: A vádlott kihallgatása a főtárgyaláson is csak úgy, mint az előzetes eljárásban, rendszerint egyenkint történik (132. §., 1-ső bek.). Bírósági tanúk alkalmazásának (132. §., 2. bek.) azonban nincs helye. A tárgyalás nyilvánossága és a nemnyilvános tárgyalásnál is közbenjáró személyek nagy száma mellett, a bírósági tanuk alkalmazásának indoka elesik. A kihallgatásnak a főtárgyalás alapelvei szerint mindig szóbelinek kell lennie (132. §., 1. bek.). Ebből a tételből következik, hogy a terhelt a főtárgyaláson Írásbeli feleletet csak akkor adhat, ha másnemű nyilatkozatra képtelen, ha pl. néma (140. §.). Egyébként bonyolult kérdésekre és különösen számadatok tekintetében feljegyzést használhat, de csakis emlékező