Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 405 A franczia (317. ez.), osztrák (162., 247, 248. §§.), német (60. §.) perrendtartások szerint is együtt veszik ki az esküt. Igaz ugyan, hogy a legújabb német javaslat (»Der Richter darf eine Mehrzahl von Zeugen gleichzcitig beeidigen«) facultative meg akarja engedni az eskü együttes kivételét, de ez utánzandónak nem mutatkozott, mert más okot, mint az időkímélés okát. a javaslat indokolása sem tudott felhozui, azt az okot pedig, hogy az ünnepélyesség emelésére szolgálna a chorusban elmormogott eskü, a tapasztat czáfolja meg. Az eskü lényeges alaki kelléke az, hogy a tanút az eskü fontosságára és a hamis tanuzás következményeire az eskü letétele elolt mindig figyelmeztessék. E figyelmeztetésnek a javaslat szellőméből folyólag szintén egyenkint és nem együttesen kell történnie és a figyelmeztetés módját a tanú egyéniségéhez szabhatja a biró. E) Az esküminta és as eskütétel módja. Az eskümintának lehetőleg rövidnek és egyszerűnek kell lenni, nehogy egyes kifejezések bizonyos mentalis reversatióra szolgáljanak okul. A tanuk előbbi eskümintáját a törvénytárhoz csatolt toldalék, a zsidók eskümintáját a Hk. III. 36., a jelenleg használt általános eskümintát a bírói ügyviteli szabályok 274. §-a tartalmazza. A javaslat az eskümintát akként állapította meg, hogy minden vallá?felekezetű egyén, kivéve, ha vallása az eskütételt tiltja, az esküt letehesse. Az eskü lényege az Istenre való hivatkozásban lévén, az úgynevezett polgári eskü, mel} et a német perrendtartás tárgyalása alkalmával is indítványoztak, de mind a bizottságban, mind a birodalmi gyűlésen visszautasítottak, javaslatba hozható nem volt (217. §.) A mintából a »sans haine et sans crainte« fogalmának megfelelő kifejezések, melyek a franczia perrendtartás nyomán annyira elterjedtek, mellőzve vannak, mert a »legjobb tudomás és lelkiismeret szerint«, eléggé kifejezi, hogy az, a ki félelemből, gyűlölségből vagy kedvezésből nem mond igazat, megszegi esküjét. Az első pillanatra fölöslegesnek látszik a »való« kifejezésnek ismétlése (és csnkis a valót), de a valóságnak, mint súlypontnak kétszeres kiemelése csak hathatósabban figyelmezteti a tanút az eskürainía értelmére. A »vérité et rien que la véiité« szólamához való ragaszkodás jellemzi a franczia-belga perrendtartásokat és javaslatokat is. A bíróságnak őrködni kell, hogy a tanuk az esküt a minta szavai szerint tegyék le, és azokat más szavakkal fel ne cseréljék A franczia judicatura, melyet Hélie (VIII. köt. 742.) Legraverend (11. 200. lap) idéz, a 317. ez. magyarázatánál a következő tételt állította fel: »La formaié du serment préserit par cet artiele est sacramentelle; l'omission d'ime partié de cetté formule opére une nullité radicale de la procédure et des débats«. . Van mégis oly semmítőszéki határozat, mely például a »rien que la vérité« elhagyását nem tekintette semmiségi oknak. A »Lafargue« esetben ismét a »sans haine et sans crainte« elmaradását semmiségi oknak mondta ki a párisi semmítőszék (1847. ápril 22.). Az eskü további lényeges anyagi kelléke, hogy a tanú — kivéve a némákat és siketnémákat — mindig élőszóval, az előolvasott esküminta utánmondásával és jobb kezét szivén tartva mondja el. Az esküminta utánmondásának rendszere czélszerííbb, mint az a rendszer, midőn a biró felliivásként mondja el az eskümintát a tanú előtt és az egyszerűen csak annyit válaszol: »esküszöm«. »Devant Dieu et devant les hommes — így szól a belga javaslat — vous jurez de parler sans haine et sans crainte, de dire toute la vérité et rien que la vérité. Le témoin ainsi interpellé, répondra en levant la main:« »Je le jure.« E rendszer áll fenn egyébiránt Olaszországban és most már szabály Francziaországban. A javaslatnak ezzel ellenkező rendszere mellett egyrészről eddigi gyakorlatunk, másrészről az a körülmény szól, hogy jobban hat a tanú igazmondására, ha magának kell egész terjedelmében az esküt elmondania, melylyel felelősséget vállal Isten és emberek előtt. A jobb kéznek szivre tétele mellett szintén az eddigi gyakorlat szól, melynek megváltoztatására semmi