Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
406 870. *zára. indok sem forog fenn. Ilyen kérdéseknél első' sorban mindig a szokásnak kell döntő súlylyal birni. Angliában ismét az a szokás, hogy a bibliát az eskíiminta felolvasása mellett átadják a tanunak, ki azt megcsókolja. F) AH ünnepélyes fogadás (219. §.). A javaslat egy irányban kivételt tesz az alakszerű eskütétel kötelessége alól. Ama vallásfelekezetűeket, kiknek vallásuk tanai az eskütételt meg nem engedik, felmenti a formális eskütétel alól és ezt az ünnepélyes fogadással helyettesíti. Eme kivétel bővebb felvilágosítást igényel: A tanúvallomás valóságának egyik elsőrendű biztosítéka ugyan az eskü, mégis ha valaki vallásának tnnai szerint az eskütételt üres formaságnak vagy tiltott cselekménynek tartja, úgy nemcsak méltányos, hanem éppen a valóság érdekében szükséges megengedni, hogy az eskütétel formái helyett ünnepélyes polgári fogadalmat tegyen a tanú. Vizsgáljuk mindenekelőtt az egyes törvényhozások álláspontját. A német birodalmi perrendtartás nem bizza a biró megítélésére azt, hogy mely vallásfelekezet hivei bírhatnak e kiváltsággal, hanem világosan kimondja, hogy csak arra a vallásfelekezetre vonatkozhatik e jog, a melynek törvény engedi meg az esküt helyettesítő fogadalmi formákat. (64. §. »Der Eidesleistung wird gleichgeachtet, wenn ein Mitglied einer Religionsgesellschaft, welcher das Gesetz den Gebrauch gewisser Betheuerungsformeln an Stelle des Eides gestatten, eine Erklarung uníer der Betheuerungsformel dieser Religionsgesellschaft abgiebt«.) Ily joggal birnak például Poroszországban a mennoniták (1827. márczius 11.), a philipponok (1836. nov. 19.); Bajorországban szintén a mennoniták (az 1848. évi büntető perrendtartás 157. §-ának 3-ik bekezdése, 1811. okt. 20. és 1827. márczius 24-iki miniszteri rendeletek) ruháztattak fel e joggal. Wiirttemberg, Baden, Szászország és Hessen is bir hasonló rendszabályokkal, mert lehetetlen, hogy az állam által el nem ismert, esetleg egyenesen az állam czéljaival ellentétes vallásfelekezet tanai csak részben is elismerésre találjanak az állam biróságai előtt. Ausztriában az 1869-iki eskütörvény fentartotta hatályában az 1816. január 10-iki udvari rendeletet, mely a következő tételt állítja fel: »Bei Personen, welche vermöge ihrer Religionslehre die Eidesablegung fíir unerlaubt, hingegen ihre feierliche Versicherung so heilig, als andere Religionsgenossen den Eid erkennen wie z. B. die Mennonisteu, ist sich mit ihrer vor Gerichte nach vorlaufiger Ermahnung, die Wahrheit zu sagen, zu erstattenden und mit einem Handschiage zu bestátigenden Versicherung zu begnügen.« Franciaországban a gyakorlat a vallásszabadság elveiből és a 1. 5. §. 1. D. de jure jurando (12. 2.) tételeiből: »quod propria superstitione juratum est etc.« kiindulva, oda fejlődött, hogy minden tanú jogosult ama vallás formái szerint esküt tenni, a melyhez tartozik . . . »Lui imposer une forme — mondja Hélie — que sa conscience repousse, serait d'une part un acte d'opression et d'une aiitre part lui de mander un gage peu solide de sa foi.« A franczia semmítőszék még 1838. február 15-én kelt határozatával elismerte a quakkereknek eskümentességi jogát, egyenes hivatkozással a vallásszabadságra és arra a köziaméretű tényre, hogy a quákkereknek vallásuk az esküt tiltja. A belga javaslat előkészítése alkalmával is beható vitának tárgya volt e kérdés. Minden oldalról hangsúlyozták, hogy az alkotmányban biztosított vallásszabadság követelményeinek megfelelőleg rendeztessék e kérdés. A bizottság egyik tagja az I. k. 113. czikke után, mely az eskümintát tartalmazza, indítványozta a kövei kező czikket: »Si la religion a laquelle appartient le témoin, prohibe la prestation du serment, l'affirmation solennelle de dire la vérité, autorisée par cetté religion, sera considerée comme l'équivalent du serment.« A bizottság egy másik tagja, hivatkozással arra, hogy az alkotmány a lelkiismereti szabadságot biztosítván: szükséges az eskümé itesség kedvezményében azokat is részesíteni, a kik egy vallásfelekezethez sem tartoznak, a következő szöveget terjesztette elő:
