Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

404 870. szám. A német és az osztrák perrendtartások, bár abban megegyeznek, hogy a már letett eskü hatálya a későbbi vallomásra is kiterjeszthető, mégis az eskü pótlására nézve lényegileg eltérnek egymástól. Az osztrák perrendtartás ugyanis az eskü ismétlése helyett azt rendeli, hogy a tanút a letett eskü szentségére figyelmeztessék (247. §.); a német perrendtartás szerint pedig a tanúnak egyazon előkészítő eljárásban, vagy egyazon főtárgyaláson tett későbbi vallomását saját szavaival a letett esküre való hivatkozással kell megerősíteni. A módszer tehát külömböző, mert az osztrák perrendtartás szerint elég a birói figyelmeztetés, mig a német perrend magának a tanúnak »expressis verbis« nyilatkozatát követeli. Az utóbbi rendszer jobb, mert magának a tanúnak közreműködését igényli. Mindazáltal, ha a javaslat az eskükiterjesztés formájára követte is a német perrendtartást, attól lényegileg el kellett térnie, mert rendelkezése szerint az előkészítő eljárásban tett eskü nem menti fel a tanút attól, hogy a főtárgyaláson újólag esküt tegyen és csakis a főtárgyaláson ismételve tett vallomásra nem. kell újra esküt tenni. (66. §. Wírd der Zeuge, nachdem er eidlich vernommen worden ist, in demselben Vorverfaliren oder in demselben Hauptverfahren nochmals vernommen, so kann der Richter statt der nochmaligen Beeidigung den Zeugen die Richtigkeit seiner Aussage unter Berufung auf den früher geleisteten Eid versichern lassen.) A német perrendtartás szövegezése is igen sok controversiára adott okot. Vita tárgya volt: obligatorius vagy facultativ-e a megerősítésre vonatkozó rendelkezés; továbbá a »Vorverfahren« és »Hauptverfahren« fogalmi köre is vitás volt annyiban, hogy értik-e ezek alatt az elővizsgálat, illetve a főtárgyalás elrendelése utáni stádiumot? Mindezeket a vitákat a javaslat szövege kizárja, mert világosan mondja, hogy egyazon ügyben csak egyszer lehet esküt tenni. Egyébiránt a német kormányjavaslatok is módosítandóknak tartják a b. perrendtartás 66, §-át és bennök (»Wird ein eidlich vernommener Zeuge in derselben Strafsache ncchmals vernommen, so kann der Richter statt der nochmaligen Beeidigung den Zeugen die Richtigkeit seiner Aussage unter Berufung auf den geleisteten Eid versichern lassen«) már nem találjuk meg az előzetes vagy a főtárgyalásnál letett eskü ismételtetése vagy mellőzése között tett külömbséget. Minthogy a javaslatnak amaz álláspontja ellen, hogy az előkészítő eljárásban kivételesen letett eskü alatt tett vallomásnak a főtárgyaláson ujabb esküvel való megerősítését mellőzi, arra szoktak az eskü cumulatiójának hivei hivatkozni, hogy nugyon is chablonszerű a megerősítő eljárás: nem lehet eléggé ajánlani, hogy ez az eljárás kellő ünnepélyességgel történjék és megmagyarázzák, hogy ez az eskü hatályával bir. J9) Az együttes vagy egyenkinti megesketés. Nem elvi jelentőségű, de gyakorlati tekintetben elég fontos kérdés, hogy a tanukat együttesen vagy egyenkint eskessék-e meg. Eddigi gyakorlatunk szerint a tanuk tömegesen tették le az esküt és valóban a »chorus«-ban chablonszerűleg utánmondott eskümin!a mellett alig volt ellenőrizhető, hogy mindenki tényleg utánmondta-e az esküt. Többszöri félbeszakítás, figyelmeztetés az egyes tanukhoz, hogy ne hallgassanak, hanem mondják értelmesen az eskümintát, éppen nem voltak alkalmasak az ünnepélyesség emelésére. A tanuk egy része úgy is gondolkozik, hogyha hamis vallomást tesz is, se baj, mert a tömeges eskükivételnél hallgat, vagy értelmetlen szavakat fog elmorogni, s igy lelkiismerete nyugodt lehet. E botrányok az egyenkinti megesketésnél ki vannak zárva és kétségtelenül csak emeli az eskü fontosságának becsét a nép előtt, ha látják, hogy minden egyes tanúnak külön kell esküt tenni. Az a csekély időmulasztás, mivel az egyenkinti eskükivétel bőven van kárpótolva a vele járó hasznokkal. Gyakrau tapasztalható volt az is, hogy mivel az eskü letételét a bizonyító eljárás befejeztéig elodázták, a tanuk kénytelenek voltak hosszas ideig várakozni a tömegesen kiveendő eskü végett és így a tanuzással járó teher csak súlyosbbodott.