Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

402 870. szám. igazolja is, hogy nem egyszer fogták perbe hamis eskü miatt a tépelődő lelkiismeretes tanút. E sajátszerű viszonyok nemcsak Francziaországban, de mindenütt, hol e téren a franczia jogot utánozták, oda terelték a judicaturát, hogy az előzetes eljárás után esküvel megerősített tanúvallomást büntetendő cselekménynek nem tartották és hamis eskü miatt (361—365. §§.) csak a főtárgyaláson hamis vallomást tett tanút büntették. Egyazon cselekmény tehát a szerint volt büntetendő vagy nem büntetendő, a mint egyik vagy másik hatóság előtt követték el. így ítélt 1864. július 14-én és 1865. október hó 2G-án a berlini fŐtörvényszék, mint semmítőszék is a rajnai porosz tartományokra nézve. Mindezen viszásságok csak a harmadik rendszer áltál mellőzhetők, melyet a »code d'instruction crim.« előtti franczia törvények, mint a IV. év brumaire 3-iki törvény és csaknem minden ujabb törvényhozás, mint az osztrák (1850. 39—41. §., 1873: 169. §.), a szász (224. és 282. §.), oldenburgi (114. és 267. §.), badeni (115. és 234. §.) és lényegében az olasz perrendtartás (186., 300. §.) követtek. Ugyanehhez a rendszerhez csatlakozott a német birodalmi perrendtartás is (65. §.). E harmadik rendszer ellen ismét azt szokták felhozni, hogy csakis az esküvel megerősített tanúvallomásban lévén a valóság garantiája, helytelen, ha oly fontos határozatokat, minő a letartóztatás és vizsgálati fogság, a vád alá helyezés és megszüntetés, e rendszer mellett esküvel meg nem erősített vallomások alapján hoznak. Kétségtelen, hogy igen gyakori eset az, midőn az említett határozatok alapjául nem szolgálnak esküvel erősített vallomások. De egyrészről a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszere mellett a vallomás igazságának sem feltétlen követelménye az eskü, másrészről e rendszer nem zárja ki mereven a tanuk megesketését az előzetes eljárásból, hanem számos esetet sorol fel, midőn az eskü az előzetes eljárás során is kivehető. És mivel e kivételek között az is helyet foglal, hogy a tanú megeskethető, ha vádló és vádlott kívánják, továbbá ha a tanú a teljes valónak megvallására csakis az eskü kivétele által birható; úgy éppen nincs kizárva a tanú szavahihetőségéhez férhető kétség esetén az eskü kivétele. A felhozott ellenvetés tehát, melynek ugyan bizonyos benső jogosultságát tagadni nem lehet, oly súlylyal nem bir, hogy miatta az egész rendszer elejtendő és az volna elfogadandó, mely szabályul állítja a tanúnak az előkészítő eljárásban való megesketését. Mert mi következnék ebből? Vagy soha sem tenne esküt a kihallgatott tanú a főtárgyaláson, mi a per tagolatának mai rendjét zavarná meg, a mennyiben a súlypontot áthelyezné az előkészítő eljárásra, holott a főtárgyalás levén a mai eljárás központja, szükséges, hogy a tanú igazmondásának e fontos kényszerítő eszköze a közvetlen, nyilvános tárgyaláson és az ítélőbíró előtt legyen alkalmazva. Vagy a főtárgyaláson ismételni kellene az esküt, mely esetben ismét azokkal az árnyékoldalakkal találkozunk, melyekre az angol, franczia rendszer tárgyalásánál reá mutattunk. Helyesebbnek látszott tehát ama rendszert elfogadni, mely a közvetlenség és nyilvánosság követelményének megfelelve, szabályul állítja fel a tanúnak a főtárgyaláson leendő megesketését és kivételként engedi meg az előkészítő eljárásban való megesketést. Az a rendszer, mely mereven tiltja a tanúnak megesketését az előkészítő eljárásban — mi Hollandiában áll fenn — hasonlókép nem mutatkozott ajánlatosnak, mert lehetnek oly kivételes esetek, a midőn az igazságszolgáltatás érdekeinek sérelme nélkül az eskü az előkészítő eljárásban nem mellőzhető. E rendszert méltán érheti a fennebb említett vád, mely kimntatja, mennyi kárral jár a tanú megesketésének mellőzése az előkészítő eljárásban. De ha a kivételek úgy vannak megállapítva, hogy az igazságszolgáltatás érdekében múlhatatlanul szükséges megesketés, az előkészítő eljárás folyamán egyetlen esetben sincs kizárva : úgy e rendszer minden más fölött elsőbbséggel bir. Különösen nyer e rendszer értéke, ha az anyagi törvény nemcsak az esküvel megerősített, hanem az e nélkül letett és határozat alapjául szolgáló hamis vallomást