Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

390 870. szám. csakis arra hivatkozott, hogy hivatásának gyakorlatában vett az esetről tudomást, a mi pedig nem elegendő. Az esküdtszéki bíróság határozatát azért, mert eskü alatt állította az orvos, hogy titoktartásra volt kötelezve, Eltérő' véleményekre adott okot a német judicaturában az is, hogy az orvos fogalmi köre mily tartalommal bír ? Annak a controversiának felmerülését, mi ugyan Németországban előfordult, hogy a tanumentesség nem terjed-e ki az állatorvosokra is, bátran kizártnak tekinthetjük, mert. ha a mentesség ratiója éppen az, hogy az emberek ne aggódjanak a fölött, hogy gyógykezelő orvosuk, mint tanú elárulja leplezni való tettöket, akkor e ratio mellett csak a szőrszálhasogató doctrinadsmus, de nem a magyar biró józan felfogása tévelyeghet el odáig, hogy a tanúméntességet az állatorvosokra is kiterjeszsze. Felmerült még az a kérdés is, hogy kiterjed-e a mentesség a fogorvosokra; továbbá nem szorítkozik-e a mentesség csupán a folytonos gyakorlaton levő orvosokra? Orvos alatt nem lehet mást, mint az állami approbatióval ellátott érvényes orvosi oklevéllel biró egyént értenünk ; következéskép az ily kellékkel biró orvost, legyen az specialista (tehát fogorvos is) vagy közönséges gyakorló orvos, legyen tanár, ki talán csak egy esetben foglalkozott gyógykezeléssel, a tanumentesség kiváltsága megilleti. E fogalommeghatározás szerint természetesen a fog-technicusok az orvos fogalmi körébe nem vonhatók, . : Ugyanazok az okok, melyek szükségessé tették, hogy az orvosok a tanúságtétel alól való mentesség jogával felruházva legyenek: fenforognak a sebészekre és szülésznőkre is. Ezek a személyek a hivatásukkal járó bizalomnál fogva épp úgy tudomására jutnak bizonyos titkoknak, mint az orvos. S ha a velők ekképen közölt titok a család vagy egyén becsületét érinti, ha ez vagy bármily más érdek azt követeli, hogy az ilyen közlések titokban maradjanak, a következetesség s az eset azonosságának indokából ezekre az egyénekre is ki kell terjeszteni a tanuzás kötelessége alól való mentességet. d) Segédek, Miként az ügyvédre, közjegyzőre, orvosra, sebészre, gyógyszerészre, szülésznőre, úgy ezeknek segédjeire is kiterjeszti a javaslat a mentességet, mert külömben sok esetben a főnöknek nyújtott kedvezmény illusoriussá válnék, ha a segédek tannságtételre kötelezhetők volnának. A »segéd« kifejezés mindenesetre tágkörtí és nemcsak az ügyvédjelöltre, közjegyzői helyettesre, illetve segédorvosra terjed ki, hanem a szöveg megengedi, hogy körülményekhez képest a mentesség az ügyvédi és közjegyzői iroda többi tagjaira, valamint azokra is kiterjesztessék, kik az orvosnak sebésznek vagy gyógyszerésznek hivatása teljesítésében segédkeztek. Mindazáltal kellő óvatosságot kell tanúsítani a tanumentesség kedvezményének megadásában! Különösen ha a biró azt tapasztalja, hogy az ügyvéd, közjegyző, orvos, sebész, gyógyszerész, szülésznő lényeges ok nékül több — habár főnöksége alatt álló — egyénnel közli a titoktartás kötelezettség mellett vele bizalmasan közölt tényt: akkor vonja meg a kedvezményt mert ennek egyik elsőrendű feltétele, a titoktartás hiányzik. 3. Ha igazolt a mentesség akkor, midőn a tanúnak hozzátartozója büntetendő cselekménynyel van vádolva, úgy kétségen kívül jogosult rendelkezés az is, hogy a tanú ne legyen vallomásra, vagy valamely kérdés tárgyában feleletre kényszeríthető, ha abból reá vagy hozátartozóira jelentékeny kár vagy szégyen hárulna (208. §.). Már a római jogforrás (L. 22. God. IV. 21. de fide instr.) elismeri ez elv igazságát: »is, qui habét istrumentum idipsum proferat, si quidem ex illius probatione nihil ipse damiii sensurus est« és kisebb-nagyobb eltéréssel elismerésre talál ez a legújabb törvényhozásokban is. Hogy azonban mily külömböző megítélésekben részesül e kérdés, leginkább mutatja a német és osztrák perrendtartás álláspontja között létező külömbség.