Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szára.; 367 ; XIII. FEJEZET. A tanuk. (192—224. §§.) ..;:• .C" r : \ : , .•" - .-..' '.;.:•. ;.-•.;• - ^ : :^ .:•.'.. . ->;/ ..*; A biró hivatásának teljesítésében ama cSekély kivétellel, midőn önmaga közvetlenül észlelheti a tényeket, mások észleletére van utalva. Ezért minden törvényhozás elsőrangú bizonyítékul ismeri a tanúvallomást. Testimoniorum usus frequeus ae necessarius est — mondja a római jogforrás (Arcadius 1., 1. Dig. de Testibus). És valóban, a múlt eseményeinek igazolása alig történhetik másként, mint azok elbeszélése folytán, kik az eseményeket közvetlenül észlelték, látták vagy hallották. Az egész történelem nem egyéb, — mondja Hélie, — mint a századokról átszálló tanuságtételek sorozata és az általános tapasztalat mutatja, hogy e tanúságtételek leggyakrabban igazak. A bűnvádi bírónak szintén a történelmi igazság mértékével kell a ténykörülményeket megállapítania és e nehéz feladatban leggyakrabban arra kénytelen ítéletét alapítani, mit valamely tény tanúi elmondanak. Ezért nevezi Bentham a tanukat az igazságszolgáltatás füleinek és szemeinek. Ámde a valóság felismerésének e hathatós eszköze is oly ároyékoldalakkal bir, melyek a törvényhozót a legnagyobb óvatosságra intik. Nem is kell e pontnál azonnal arra gondolnunk, hogy a tanú erkölcsileg romlott és szándékosan ferdíti el a tényeket. Az emberi természet elég gyönge arra, hogy önkénytelenül is szenvedélyek, előítéletek, tudatlanság és káprázatok rabja legyen. A gyűlölet, a boszu vagy Szeretet más színben tünteti fel a tényt és az ember e gyarlóságokon keresztül akaratlanul is hamis világításban látja az eseményeket. Azután ott van a képzelőtehetség, az emberi elme e legfényesebb adománya, mely a legveszedelmesebb ellensége a tanú igazmondásának. Nyugodt megfigyelésnek tartja sokszor az ember azt, a mi phantasiájának szüleménye. És a lélektan minden nap bizonyítja, hogy a nagyított vagy kicsinyített, a színezett vagy elhomályosított, sőt egész: koholt események is a valóság színében tűnnek fel a tanú előtt. A nagy római történetíró jellemzése: » Fingunt simul creduntque« nagy igazságot rejt magában. A valódi észleletek a képzelet csalóka képeivel összeforrnak és az ép elme előtt is gyakran elmosódik a költött és a valóság közti határvonal. Hány eset igazolja, hogy a tanú az előtte lebegő kép minden vonását, minden árnyalatát, mit a képzelőerő színezett, rideg valóságnak tekinti és teljes meggyőződéssel kész arra hite tenni. Hány igaztalan ítéletre vezetett a képzelet túlsúlya, a megfigyelő tehetség gyarlósága E néhány megjegyzés mutatja a czélt, melyet szolgálnia kell minden szabálynak, mit a törvéuyhozó a tanubizonyítás tárgyában felállít. E ceél nem lehet egyéb, mint oly garantiák felállítása, melyek a tanú vallomását a tévedés veszélyétől lehetőleg megóvják. És nem kell azt hinni, hogy a bizonyítási jog modern rendszere feljogosítja a törvényhozót arra, hogy a tanukérdés szabályozását teljesen mellőzze. M A tanukötelesség és az ez alól való mentesség, a tanúkihallgatás módja és a tanueskü oly részletei e kérdésnek, melyek helyes szabályozása nem gyengíti a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerét. Sőt el sem mulasztható kötelesség az oly általános szabályok fel-; állítása, melyek a tanúságtétel becsét fokozni hivatvák és a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerét meg nem hiúsítják. Mindig óvatos gondoskodás tárgya volt a legrégibb időtől fogva napjainkig oly biztosítékok felállítása, melyek a tanúságtétel értékének emelésére szolgálnak. Minthogy a bűnvádi eljárásnak alig van fejezete, melyet a gyakorlati jogélet többször vesz igénybe, mint éppen a »ta^król« szólót: nem lesz fölösleges ez elsőrangú bizo-
