Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
366 870: szám. keresett tárgy vágy személy eltávolítására, illetőleg elrejtéséré, minélfogva fel kellett jogosítani az eljáró hatóságokat arra, hogy ilyenkor az előzetes kihallgatást mellőzzék (189. §.). 8./A javaslatnak ama rendelkezése, hogy valamely hivatalból üldözendő bűncselekményre mutató tárgyat akkor is le kell foglalni, ha ez nem az eljárás tárgyát tevő bűncselekményre vonatkozik és arról a lefoglalásra vonatkozó jegyzőkönyv és a lefoglalt tárgy áttétele mellett a kir. ügyészség értesítendő (190. §.), azért szükséges, mert ktilömben a bíróság a vádredszer elveinél fogva indítvány nélkül nem érezné magát feljogosítva a vád tárgyát nem tevő bűncselekménynyel összefüggésben álló tárgyak lefoglalására. Ez intézkedés ellentétben vau ugyan a tiszta vádrendszer követelményével, de czélszertísége a kivételt igazolja. A házkutatásnál eljárt biró és egyéb hatósági közegeket nem lehet az állami és társadalmi rend létérdékeinek koczkáztatása nélkül oly passivitásra kárhoztatni, hogy az eljárásuk közben felfedezett és bűncselekményre mutató tárgyakat le ne foglalhassák. Ily jogkör nélkül hiába értesítenék az ügyészséget, mert ennek beavatkozásáig a tárgyak elrejthetők vagy megváltoztathatók volnának. Hogy a lefoglalás ténye után a vádló indítványa nélkül a bíróság amaz ügyre nézve a további eljárást — kivéve a késedelem veszélyének szempontjai által igazolt biztosítási intézkedéseket ;— nem folytathatja: ez a vádelv oly elengedhetlen követelménye, mely concessiót nem tűr. S éppen e szempont az, a miért a lefoglalt tárgyat és jegyzőkönyvet azonnal a kir. ügyészséghez kell áttenni, kinek is esetleg a magánvádlóknak további indítványától függ, hogy a lefoglalás megszüntetve, illetve a bűnvádi eljárás folyamatba téve legyen. 9. Minthogy a házkutatás eredménye az is lehet, hogy semmiféle gyanús egyént vagy tárgyat nem találtak, a házkutatás ténye pedig már mélyen benyúlhat a házkutatást szenvedő hírnevébe, koczkáztathatja annak hitelét, megbízhatóságát: ennélfogva szükséges volt intézkedni, hogy a házkutatás negatív eredménye esetén, az érdekelt kívánságára, bizonyítványt állítson ki a házkutatást teljesített hatósági közeg arról, hogy sem gyanús egyént, sem gyanús tárgyat nem talált. E bizonyítványban tartózkodni kell minden indokolástól, mert ez csak félreértésre vezetne. Röviden, a törvény szavainak használata mellett kell a bizonyítványt szerkeszteni. G) A javaslat ismételve megjelölt czélzatainak szolgálatában áll még ama rendelkezése, mely a lefoglalás, a r házkutatás vagy a személymotozás alkalmával szerzett tudomásnak titokban tartására vonatkozik (191. §.). Az eljáró hatóság tagjainak, vagy közegeinek, valamint a bírósági tanuknak az állásukból folyó titoktartás kötelességénél fogva, a bűnvádi perrendtartásban foglalt külön rendelkezés nélkül is tudniok kell, hogy az eljárás alkalmával szerzett tudomásuk csak a bűnvádi eljárás czéljára használható fel. Mégis nem látszott fölöslegesnek, éppen ama fontos tekintetek érdekében, melyek a jogosulatlanok kíváncsisága elől megőrizni parancsolják a hivatalos adatok titkát, e kötelezettség szigorú megtartásának fontosságát külön kiemelni. •
