Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

358 870. szám. mert csak kivételesen vannak eme joggal felruházva, alaposan meg kell fontolniuk, hogy a vizsgálóbíró megjelenhetése valóban oly késedelemmel járna-e, hogy a tárgyak ez idő alatt elvihetők, megváltoztathatók, elrejthetők stb. 2. A javaslat 177. §-a a lefoglalás, házkutatás és személymotozás alatti kellékéül külön határozattal való elrendelését állítja fel és éppen a könnyelmű kényszerítő intézkedések megakadályozása czéljából, továbbá azért, hogy a lefoglalást stb. szenvedő annak okáról azonnal tájékozást szerezhessen és esetleg perorvoslattal élhessen, előírja, hogy a határozat írásba foglalandó. Szükséges továbbá, hogy a határozat meg is okoltassék (77. §.). E nélkül a határozathozásban semmi garantia sem volna; mert éppen a megokolás az, melyben a hatóság a kényszerítő intézkedés jogalapját tartozik feltárni; ez az, a miből a vádtanács s vizsgálóbíró meggyőződést meríthetnek az iránt, hogy a lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás törvényes alappal bir-e vagy sem (177. §. 3. b.). Egyetlen egy eset van, midőn Írásba foglalt határozat nélkül is elrendelhető a lefoglalás (177. §. 1. bek.). Ez az eset akkor forog fenn, midőn oly tárgyak foglalandók le, melyek senkinek sincsenek birtokában vagy birlalatában. Ilyenkor a lefoglalás senki jogát sem érinti, következőleg a lefoglaláshoz nem kellenek azok a biztosítékok, melyek egyébként szükségesek. Másrészt az eljárás sikerét veszélyeztetné az, ha ilyenkor is megkívántatnék a határozatnak írásba foglalása. A holttest mellett talált fejszét, lőfegyvert, a felgyújtott ház tövében talált gyutacsot, vagy a gyujtogatásnál használt más eszközt nyomban le kell foglalni, mert ellenkező esetben e tárgyi bizonyítékok könnyen elveszhetnek. 3. Ha a javaslat minden lefoglalásnak, mely magánjogokat érint, kellékéül állítja fel. hogy írásbeli határozatban legyen elrendelve: nem szorul bővebb indokolásra, ha levelek, táviratok és más küldemények lefoglalására nézve az írásbeli határozatot annak minden kellékével együtt megkívánja. Különösen kiemeli a javaslat itt azt, hogy a lefoglalandó küldemény tüzetesen meg legyen jelölve (178. §.). Eme kelléknek nem nehéz eleget tenni a terhelthez nyiltan czimzett küldemények tekintetében. Más kérdés az, hogy miként lehet és kell eme kelléknek megfelelni akkor, midőn a levelek, táviratok és egyéb küldemények nincsenek a terheltre czímezve. Ily esetben is tüzetes megjelölést kívánván a javaslat, nem szabad egész általánosságban rendelkező lefoglaló határozatot hozni. A javaslat e kellékébe ütköznék, ha a lefoglaló határozat úgy szólna: »a budapesti összes postahivataloknál a ma déli tizenkét órakor létező minden levelet és csomagot lefoglalok és továbbításukat vagy kézbesítésüket megtiltom«. De ha ily általánosságban nem is szabad lefoglalást kimondani, szoros individuális megjelölést sem lehet kívánni, mert erre csak akkor lenne képes a lefoglalást elrendelő hatóság? ha már a lefoglalandó küldeményt látta. Már pedig ez csak a lefoglalás után áll módjában, következéskép meg kell elégedni oly concret ismertetőjelekkel, melyek alkalmasak arra, hogy a lefoglalandó küldemények másoktól megkülömböztethetők legyenek. Ily ismertetőjelekül szolgálhatnak a feladóhely megjelölése, a czímzésen előforduló írásnak a hatóság által küldött kézírással való összehasonlítása stb. Lehetetlen kimerítő szabályokat felállítani a specialisálás mértékére nézve, elég annak kijelentése, hogy a lefoglalónak minden rendelkezésre álló ismertetőjelet meg kell jelölnie és nem szabad oly határozatlan megjelöléssel élni, melynek vagy nem tud megfelelni a posta- és táviróhivatal, illetve más szállító- és fuvarozó intézet, vagy kénytelen volna csaknem az egész küldemény-anyag továbbítását felfüggeszteni. Midőn a 171. §. azt mondja, hogy a posta-, táviró-hivatal és egyéb szállító- vagy fuvarozó intézetek és vállalatok kötelesek a lefoglalni kívánt leveleket stb. kiadni; midőn a javaslat a lefoglaló határozatot a postahivatalhoz stb. rendeli czímezni és távirati úton is megengedi a lefoglalást (178. §.); és végre, midőn a lefoglalt küldemények átvételéről rendelkezik