Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 357 let alatt állók, olyanok, kiknél a házkutatás elrendelését a javaslat nem kivánta oly szigorú feltételek alá helyezni, mint a más személyeknél teljesítendő házkutatást. De pusztán egyes rendőri közegek önkéntes, habár tartós megfigyelése vagy éppen községi vagy más általános rendészeti felügyelet alatt való állás, e fogalmi kör alá nem tartozik. Leginkább meg kell könnyíteni a házkutatást oly házakban, melyek a közönség előtt mindig nyitva állanak. E helyek már természetűknél fogva nem igényelhetik a házjog ama kíméletét, mint a magánlakások, következéskép éppen az ily helyeken tanyázó bííutettesek és gyanús egyének kézrekerítése, nyomok és bizonyítékul szolgálható tárgyak felfedezése czéljából mellőzhetetlen a házkutatást kevésbbé szigorú feltételekhez kötni. A javaslat czélszerűbbnek tartotta e helyeket tüzetesen felemlíteni, mintsem a »közönségnek nyitva álló hely« általános kifejezést használni, melyet kétségtelenül igen tág értelemben lehetne magyarázni, erre pedig alkalmat adni éppen nem volna tanácsos (175. §.), 2. Bármennyire közelről érinti is a személyes szabadság körét az, midőn a közhatóságfel van jogosítva, hogy a személyen levő tárgyahat, tehát az illetőnek ruháit, sőt testét stb. megvizsgálhassa: mindazáltal az igazság felderítése czéljából nem nélkülözhető ez a kényszerítő eszköz sem. De valamint a házkutatás, úgy a személymotozás is minden ujabb perrendtartás szerint a visszaélést megakadályozó feltételekhez van kötve. A német perrendtartás (102. §.) a személymotozásra nézve egyazon feltételeket állapítja meg, mint a házkutatásra nézve. Az osztrák perrendtartás a házkutatást csak akkor engedi meg, ha alapos gyanú (gegründeter Verdacht) van arra nézve, hogy valamely házban ... az eljárásra nézve jelentőséggel biró tárgy található, ellenben a személymotozásra elegendő a nagyobb valószínűség (hohe Wahrscheinlichkeit) arra, hogy valakinél ily tárgyak vannak. Ez tehát a személymotozás egyik esete. De megmotozható az a személy is, ki bűntett, vagy vétség gyanúja alatt áll, és végre minden közelebbi megszorítás nélkül a szokásos bííntetteskép ismert egyén. A javaslat három esetben engedi meg a személymotozást. Egyik az, midőn bűntett vagy fogházbüntetéssel büntetendő vétség nyomatékos gyanúja terhel valakit ; a másik, ha az illetőt szokásos bűntetteskép ismerik; a harmadik eset pedig az, midőn nagy valószínűség szól a mellett, hogy a megmotozandó egyén valamely bizonyítékul szolgáló tárgyat rejt magánál. III. A lefoglalás* a házkutatás és a személymotozás elrendelése. (177-179. §§.) 1. Kiindnlva abból az álláspontból, hogy mind a személyes szabadságnak, mind a tulajdonnak és birtoknak birói védelem alatt kell állnia : a javaslat a lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás elrendelését, melyek mások jogait korlátozzák, birói hatáskörhöz utasítja és csakis kivételesen, ha a késedelem veszélylyel jár, ruházza a lefoglalás elrendelésének és teljesítésénekjogkörét a kir. járásbíróságra, a kir. ügyészségre és a rendőri hatóságokra (177. §.). A vizsgálati eljárást tartván szem előtt, a vizsgálóbírót nevezi meg a lefoglalás elrendelésére és teljesítésére rendszerint illetékes hatóságul és ezzel szembe állítja a kivételesen erre jogosított hatóságokat (ügyészség, járásbíróság és a rendőri hatóságok). A levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalásara nézve azonban, a cselekménynek már kiemelt nagy fontosságánál fogva, még jobban megköveteli a javaslat a birói határozat garantiáját. Egyrészt ilyen lefoglalás elrendeléséből egészen kizárja a rendőri hatóságot (177. §. 2. bek.), másrészt sürgősség esetében megengedi ugyan a kir. ügyészségnek, de csak ideiglenes, három napra terjedő, inkább letiltó hatálylyal (178. §. 3. bek.), mely határidő alatt a birói határozatról az illető szállító intézetnek értesítve kell lenni. Hogy mikor jár a késedelem veszélylyel, ezt, minthogy tüzetes fogalommeghatározás e ponton aligha lehetséges, a hatósági közegek belátására kell bízni, kiknek azonban éppen azért,