Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 347 A javaslat a 171. §-ban külön nem említi fel a lefoglalás alapfeltételét, ^ hogy t. i. a bíín vádi'eljárás czéljából jelentékenynek kell lenni a lefoglalandó levélnek stb., mert eza 169. §* rendelkezéséből önként következik. Hisz e helyütt a javaslat csak a különös feltételeket sorolja fel, s ezzel a lefoglalásnak általános feltételeit éppen nera helyezte hatályon kívül, sőt világosan fentartotta. Visszás is volna a garantiákat éppen a lefoglalás e neménél csökkenteni, hol azokra legtöbb szükség van. Ez nem lehetett a javaslat czélzata. Ellenkezőleg, ha valamely lefoglalásnál kötelessége az eljáró hatóságoknak gondosan mérlegelni a lefoglalás szükségszerűségének okait, úgy éppen itt, hol a levéltitok szentségének és a közforgalom szabadságának körét érinti a vizsgálati eszköz, csak akkor szabad ennek alkalmazásához nyúlni, ha a levelek, táviratok és küldemények a bűnvádi eljárás czéljából jelentőséggel birhatnak. A mi a lefoglalás tárgyául szolgálható leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket illeti, a javaslat mindenekelőtt külön kiemeli a terhelthez intézett vagy tőle származó leveleket, táviratokat s egyéb küldeményeket. De nemcsak ezekre szorítja a lefoglalást, hanem megengedi (171. §. 2. bekezdése) más harmadik személyek között váltott levelekre, táviratokra és küldeményekre nézve is, de oly szigorú feltételek mellett, hogy eme tágabb körű lefoglalás iránti jog semmi esetre se koczkáztassa a levéltitok szentségét és a közforgalom szabadságát. Igaz ugyan, hogy az osztrák törvény (146. §.) és a franczia javaslatok (Le Royer-javaslat45.cz . Dem61e-j avaslat 58. ez.) nem engednek más levelet lefoglalni, mint azt, mely a terhelttől származik vagy hozzá intézve van, és kétségtelen, hogy a harmadik személyek között váltott levelek stb. lefoglalásának jogával könnyű a visszaélés. Mindazáltal a gyakorlati élet kimutatta, hogy a lefoglalásnak a terhelthez intézett vagy tőle származó levelekre stb. való korlátozása ismét más irányban nyújt visszaélésre alkalmat. A terhelt helyett ealamely hozzátartozójához vagy jóbarátjához intézik a leveleket és küldeményeket. A terhelt mással irat, táviratoztat vagy eszközli az illető csomag elküldését, más czímet vagy megjelölést használnak csak ama czélból, hogy a küldemény valódi rendeltetése lepleztessék és a lefoglalás meghiusíttassék. E kijátszások megakadályozásáról szükséges tehát gondoskodni, de az sem mellőzhető, hogy a tágabb körű lefoglalás iránti joggal történhető visszaélések ellen ujabb garantiákat keressünk. Ez okból emeli ki a javaslat e helyütt különösen, hogy a lefoglalás csak akkor teljesíthető, ha a küldeményt nyomatékos adatok teszik gyanússá. Ezzel korántsem azt kívánja kifejezni, mintha a terhelttől származó vagy hozzá intézett levelek lefoglalásánál nem lenne szükség nyomatékos adatokra, hisz ez a lefoglalás általános feltétele, hanem: külön figyelmeztetés kíván ez lenni arra, hogy ha a valószintíségnek valahol meg kell közelíteni a bizonyosság határát, úgy éppen ez a pont az. Ha tehát teljes hitelt érdemlő személy nyilatkozata, vagy a legalaposabb más jelenségek, illetve bizonyítékok mutatnak arra, hogy a levél, távirat vagy küldemény a bűncselekmény vagy a bűnösség bebizonyítására szolgáló adatot, tárgyat, vagy, nyilatkozatot tartalmaz; ha ugyanily természetű okok szólnak a mellett, hogy a nevezett tárgyak küldői a terheltnek felbujtói, segédjei, orgazdái vagy bűnpártolói, vagy hogy a hamis czímzés vagy egyéb megjelölés csak a lefoglalás iránti eljárás kijátszása czéljából történt: akkor szabad lefoglalni a más, harmadik személyek között váltott leveleket stb. is, de külömben nem. Magától értetődik, hogy minden lefoglalásnak nélkülözhetetlen feltétele, vagyis az, hogy a megszerzendő tárgy a bűnvádi eljárás czéljára jelentőséggel lehessen, kétszeres eró'vel követeli jogát itt, hol minden, a közérdek által nem igazolt beavatkozás egy-egy súlyos csapást jelent a legszentebb emberi jogokra. A 171. §. szövege ugyan nem hagy fenn kétséget, mégis minden félreértés elkerülése végett nem lesz czéltalan kiemelni, hogy a harmadik személyek között váltott levelek stb. csak akkor foglalhatók le, ha az eljárás tárgyát tevő arra a bűncselekményre vonatkoznak, a mely miatt valamely terhelt vagy vizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ellene elővezető vagy elfogató parancs van kiadva, vagy a főtárgyalás elrendelve. Ezek a fel44*
