Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. ••'.•-. 343 értesíteni. Angolország történelme bizonyítja, mily sokszor követtek el visszaélést e nagy joggal az angol kormányférfiak. Pitt egy, 1783. november, 11-iki levelében e »gyakran előforduló gyalázatos gyakorlat« miatt (Lord Stanhope's Life of Pitt 136. lap) panaszkodik. Számos példát hoz fel Erskine May (Constitutional History 3-ik kiadás, III. 45., 46. lap), melyekből látható, minő könnyelműen, puszta magánérdekből vagy kíváncsiságból sértették meg Angolországban e e század elejéig a levéltitok szentségét. A jelen században már csak szükség esetében és veszélyes bűntettek felfedezése czéljából nyúlt az angol kormány e joghoz, mely Anna királyné uralkodásának kilenczedik évében keletkezett törvényen alapszik. E törvény rendelkezéseit a későbbi postatörvények, sőt az ujabb törvények (7. Vilm. 4* és 1. Vict. c. 36. s. 2. §.) változatlanul fentartották. Arról azonban, hogy ily titkos administrativ eljárás Angliában törvényesen fennáll, az angol közönség nem látszott tudomással birni. Ezt bizonyítja ama körülmény, hogy midőn 1844-ben Mazzini három más kérvényezővel panaszt emelt az angol parlament előtt, hogy leveleiket a postán felbontják és a miniszter ezt tagadásba nem tette, a legnagyobb megbotránkozás vihara tört ki. Az esetnek és az erre vonatkozó törvényes jogforrásoknak vizsgálatára parlamenti bizottságot küldtek ki. A bizottság meggyőződött, hogy a koronának ehhez törvényes joga van és mivel e században évenkint átlag csak nyolez esetben történt ily lefoglalás és igy a jog észszerűen van használva és mivel e jogra okvetlenül szüksége van a kormánynak, a fennálló törvények megváltoztatását nem is ajánlotta, mely felfogáshoz a parlament is hozzájárult. Ennélfogva az angol kormánynak ma is diseretionarius hatalmában van a postára feladott levelek titkos administrativ lefoglalása, a nélkül, hogy ezt a bíróságnak bejelenteni tartoznék. Hazánkban a bűnvádi eljárás czéljára szolgáló lefoglalás és a tárgyak kiadására vonatkozó (editionalis) kötelezettség évszázadok óta gyakorlatban lévő intézmény. A lefoglalás iránti eljárásról régi forrásainkban a »perscrutatio domus« és az »inspectio ocularis«-ra vonatkozó szabályok közt találunk néhány rendelkezést. Szlemeniős sem említi fel a lefoglalást »a fenyítő vizsgálás* külön eszközei között. Szerinte (110. §.) »a fenyítő vizsgálásnak eszközeiül szolgálnak a szemrevétel, a házkifürkészés, a rab- és tanuvallatás, melyekhez néha az ellenthomlok állítás és szembesítés (confrontatio) is járul.* Pauler is a birói szemle czíme alatt mondja: ». . . mindazok, mik a fenforgó eset kiviláglására szolgálhatnak, birói őrizet, illetőleg felügyelet alá veendők és jegyzékbe foglalandók.« Ezen kívül még a házkutatás czíme alatt szól az iratok, a levelek, távsürgönyök lefoglalásáról. Az 1843. évi javaslat követve a legtöbb particularis német törvényhozás rendszerét, nem külön czím alatt, hanem : a házkutatásra vonatkozó rendelkezések között állította fel a lefoglalásra vonatkozó szabályokat. E szabályok szerint minden tárgy lefoglalható, >mi a bűntett bebizonyítására vagy a vádlott elmarasztalására szolgák (135. §.). Ez ugyan a házkutatás egyik özéljául van megjelölve és nincs expressis verbis kimondva, hogy e tárgyak lefoglalhatok, de a házkutatás czéljából ez önként következik és a 142. §., mely »egyéb tárgyak gondviselés alá vételé«-ről szól, szintén ennek ad kifejezést. A vádlott »papirosai és irományai* csak akkor foglalhatók le, ha a bűntettre vonatkozólag nevezetes eredmények várhatók és ha a vádlott már el van zárva, vagy az elzárás iránti parancs ki van ellene adva. E feltételek mellett foglalhatók le rendszerint a vádlotthoz intézett vagy általa másokhoz irt levelek, melyeknek felbontása körül követendő eljárás részletesen van szabályozva, valamint a lefoglalás amaz esete is, midőn a vádlott elzárására okok ugyan léteznek, de az elzárás iránti paáancs vagy még nem, vagy csak összebeszélés félelméből a 197. §. értelmében van kiadva, A lefoglalás elrendelésére illetékes hatóságról nem szól a
