Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

342 870. szám. gyalása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a 69. §-ra való hivatkozás kizárja, hogy a gyanúsított ellen eme kényszerítő eszköz alkalmazható legyen. A mi általában a német perrendtartásnak a lefoglalásra vonatkozó rendelkezéseit illeti, a következőket szükséges még kiemelni. A lefoglalás tárgyául minden bizonyíték gyanánt szolgálható, vagy elkobzandó tárgy van megjelölve. E perrendtartás külömbséget tesz az őrizet alá vétel (Verwahrung és a lefoglalás (Beschlagnahme) között (94. §.). Minden lefoglalásnak következménye ugyan az őrizet alá vétel, de nem minden őrizet alá vételt kell lefoglalásnak megelőzni. Ha önként kiadatnak a tárgyak, akkor nincs szükség lefoglalásra. Az utóbbi, mint kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazandó, ha valamely stemély a birtokában levő tárgyakat önként nem adja ki. E megkülömböztetés sok controversiára adott okot, mert nincs következetesen keresztülvive (98. §.) s így a lefoglalás technikai jelentőségét elvesztette. A lefoglalás alól kivett tárgyakat már szabatosabban határozza meg (96., 97. §§.) a perrend. A lefoglalás elrendelését rendszerint birói hatáskörhöz utasítja és csak ha a késedelem veszélylyel jár, hatalmazza fel az ügyészt s ennek segédszemélyzetét a lefoglalás elrendelésére. Szigorúbb biztosítékok vannak felállítva a levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalása tárgyában, és más mint biró, vagy sürgősség esetében az ügyészség ily lefoglalás elrendelésére nem bír hatáskörrel (100. §.). Az 1873. évi osztrák perrendtartás a lefoglalás tárgyaiul jelöli meg mindazokat a dolgokat, melyekre az eljárásra nézve (itt az »Untersucbung« kifejezést tágabb értelemben kell venni) jelentőséggel bírhatnak. A tárgyakat vagy bírói őrizet (gerichtiiche Verwahrung), vagy birói felügyelet (gerichtiiche Obhut) alá kell venni, vagy le kell foglalni (Beschlagnahme). Az utóbbinál utalás történik a 98. §-ra, melynek rendelkezései közelebbről meghatározzák a lefoglalandó tárgyakat és a lefoglalás iránti eljárást. Az általános editionalis kötelezettség határozott kifejezésre jut és a kiadását megtagadók ellen kényszerítő eszközül ötven forint pénzbüntetés, további engedetlenség esetén hat heti elzárás szolgál. De sem a terhelt, sem a tanukötelesség alól mentes személyek ellen a kényszerítő eszközök nem alkalmazhatók (143. §.). Az általános intézkedéseken kívül még különös rendelkezések találhatók eme perrendtartásban az iratok, továbbá a levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalása tárgyában követendő eljárásra nézve, melyeknek czélja az eljárásnak lehető kíméletessé tétele, szemben a családi titkok kényes érdekeivel és különösen a levéltitok szentségével. Ha a lefoglalandó iratok tulajdonosa nem engedi meg az iratok átvizsgálását, akkor ezek őrizet alá venndők, és mindig a felügyelő tanács határozatától függ az átvizsgálás vagy ennek mellőzése. Csak a terhelthez intézett vagy tőle származó leveleket és táviratokat és egyéb küldeményeket foglalhatja le a vizsgálóbíró és csak ama feltétel alatt, ha a terhelt bűntett vagy vétség miatt le van tartóztatva, ha ellene elővezető vagy elfogató parancs van kiadva. Az ügyészség megkeresésére is tartozik a posta-, táviróhivatal vagy más szállítóintézet a fentebb megjelölt küldeményeket visszatartani, de ha három nap alatt a vizsgálóbíró határozata meg nem érkezik, a kézbesítés, illetve továbbítás azonnal teljesítendő. Angiidban szintén lefoglalható minden bizonyítékul alkalmas tárgy, és kivéve a gyanúsítottat, mindenki köteles a tárgyakat a bíróság rendeletére kiadni. A kiadásra való felhívást (>order sub poena duces tecum«) a »Queens Bench division« adja ki. E felhívás ellen tanúsított engedetlenség, mint »contempt of court« van büntetve. A büntetés pénz- vagy szabadságvesztésbüntetésből állhat, melynek megállapítása a bíróság belátásától függ. Azok, kik a tanukötelesség alól mentesek, nem kényszeríthetők a tárgyak kiadására. Postára feladott levelek csak valamely miniszter (secretary of state) írásbeli parancsára (warrant) foglalhatók le. Nem feltétele ennek az, hogy a bűnvádi eljárás a gyanúsított ellen már folyamatban legyen. A miniszter titkos administrativ utón intézkedik és nem köteles a bíróságot