Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
330 870. szám. Bevezetésül a XII— XIV. fejezetekhez. Szükséges, hogy a czímben foglalt fejezetek részletes indokolását a bizonyítékok beosztása rendszerének felvilágosítása és a bizonyítás joga alapelvének rövid kifejtése elö'zze meg. A beosztás rendszere felvilágosítást igényel azért, mert a javaslat számos perrendtartás rendszerétől eltérve, nem a vizsgálat keretében tárgyalja a bizonyítékokat (tanuk, birói és szakértői szemle stb.), hanem önálló fejezetekben. Ezzel is jelezni kívánja a javaslat, hogy a bizonyítás cselekményeit nem tartja oly kiválóan a vizsgálat köréhez tartozóknak, mint a nyomozó elven nyugvó perrendtartások. A bizonyítás, a bűnvádi per ma általánosan elfogadott t;.golata mellett csak annyira vagy még inkább része a főtárgyaiásnak, mint a vizsgálatnak. Ha tehát a bizonyító eljárás súlypontja a modern bűnvádi perben többé nem a titkos Írásbeli vizsgálaton, hanem a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség követelményeinek megfelelő főtárgyaláson nyugszik ; ha sok esetben a vizsgálat mellőzésével részint a nyomozó eljárás alatt, részint egyenesen a főtárgyaláson — tehát majd a per korábbi, majd későbbi szakában — veszik fel a bizonyítékokat: úgy valóban indokolatlan volna a vizsgálat fejezete számára foglalni le a bizonyítékokat. De a javaslat rendszere több gyakorlati haszonnal is bir a másik felett. Egyik haszna kétségtelenül az, hogy a nyomozó, vizsgáló és tárgyaló eljárás szabályozása tisztább képet nyújt, mint azokban a perrendekbei), melyek — mint a franczia »Code d'instruction criminelle« és az ennek nyomán járó törvények és tervezetek — a bizonyítékokra vonatkozó közbeeső intézkedésekkel zavarják meg az eljárás szabályainak logikai egymásutánját. Másik haszna ismét az, hogy a bűnvádi eljárás minden szakára egyaránt illő szabályok nem szétszórtan, hanem együtt találhatók; egyes eltérések pedig, melyek az előleges eljárás és a főtárgyalás közötti külömbségnek követelményei, a maguk helyén világosabban és határozottabban tűnnek ki. De szükséges \olt a bizonyítás joga alapelvének kifejtését is előrebocsátani, mert csaknem lehetetlen az egyes bizonyítékok tárgyalása az alapelv folytonos érintése nélkül. Es ha ezenfelül figyelembe veszszük, hogy a főtárgyalás fejezetében kifejezett bizonyítási alapelvnek nemcsak az ítélethozásnál, hanem a per minden szakában, tehát már a nyomozás, vizsgálat és vád alá helyezés keretében is érvényesülnie kell: úgy valóban inkább a bizonyítékok előtt, mint a főtárgyalás fejezeténél van helye emez alapelv indokolásának. A) Az igaznak kutatása és felismerése, az emberi tevékenység egyik legszebb, de legnehezebb feladata. Kétszeresen nehéz, midőn az igazat azért keressük, hogy az ember legdrágább javai, élete, becsülete fölött ítélhessünk. Embernek nem lehet az absolut igazság tökéletességéig emelkedni. Szemünk ereje csak a viszonylagos igazság látóhatáráig terjed. A műveltség külömböző foka, a szenvedély, szokás, erkölcs, rokon- és ellenszenv által befolyásolt fel is merőképesség korlátolt világa az, melylyel az ember a tényekben levő igazságról bizonyosságot szerez. A bizonyosság mindig subjectiv színezettel birt, mert máskép, mint meggyőződés útján hozzájutni nem lehet. A meggyőződés keletkezésének pedig mindenkire kötelező általános objectiv szabályai nincsenek, mert bármily általánosak legyenek is a gondolkodás törvényei, ugyannak az érzéki észlelésnek eredményei mégis külömbözők lehetnek. Az egyik bizonyosnak tarthatja azt, a mit a másik valószínűnek, a harmadik kétségesnka vél.
