Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 329 l'inculpé, sans motif legitimé d'excuse, est constitué en défaut de se présenter a quelque acte de la procédure ou pour l'exécution du jugement), de akkor is joga van a törvényszéknek vagy főtörvényszéknek megszüntető' határozat vagy felmentő ítélet esetében a visszafizetést elrendelni. A biztosítéknak második része első sorban a közvádló által kiadott, másodsorban a magánfél által előlegezett eljárási költségek és harmadsorban a pénzbüntetések fedezetéül szolgál. Mindig vissza kell azonban adni a biztosíték eme részét, ha az eljárást megszüntették, vagy felmentő ítéletet hoztak, sőt a fölösleg az elítélés esetében is visszafizetendő. Valamint a Le Royer (111. és következő cz.-ei), úgy a Demöle-javaslat (130. és következő czikkek) szórói-szóra átveszik a fennálló tételes jog rendelkezéseit. Belgiumban az 1874-iki április 20-iki törvény szerint a biztosíték a szabadlábra helyezett megjelenésének garantiája (10. ez. második bekezdése »le cautionnement garantit la representation de l'inculpé a tous les actes de la procédure et pour l'exécution de la peine corporelle aussitöt qu'il en sera requis). Eme czélhoz képest a biztosítékot az államkincstár javára rendeli fordítni, mihelyt a terhelt az eljárás folyamában, vagy az ítélet végrehajtása czéljából idézésre meg nem jelen (14. ez.: Le cautionnement sera attribuí á l'Etat dés que l'inculpé, sans motif legitimé d'excuse, sera constitué en défaut de se présenter a un acte quelconque de la procédure ou pour l'exécution du jugement). A belga képviselőház bizottsága ezt az álláspontot fenn kívánja tartani és határozottan ellenzi a franczia code d'instruction eriminelle-nek ama rendelkezését, mely szerint a biztosíték a károsított fél kárának biztosításán is szolgált. Nem lehet tagadni, hogy elméleti szempontból a biztosíték ugyanannak szolgál garaütiá|ául, a'mit az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság biztosít. Ez pedig semmi egyéb, mint ama társadalmi érdek, mely a szabadlábra helyezett terheltnek bíróság előtti megjelenéséhez fűződik. Ha ennek daczára a javaslat (168. §.) mégis első sorban a sértett fél kártalanítására rendeli fordítni a biztosíték összegét: erre nézve két ok volt irányadó. A javaslat az eljárás egész során a lehető legnagyobb figyelemben részesíti a büntetendő cselekmény által közvetlenül sértett felet, és nem volna következetes, h.i a legérzékenyebb ponton, midőn a büntetendő cselekmény miatt szenvedett kár megtérítéséről van szó, elejtené a sértett fél érdekeinek hath itós védelmét. De figyelembe kellett venni az eddigi szokást is, mely szerint a biztosíték »első rendben a bűntett által károsított vagy sértett félnek kártalanítására fordítandó, a fenmaradt összeg pedig az állampénztár javára essék« (1872-iki javaslat, 51. §.). Ettől pedig eltérni annál kevésbé volna ajánlatos, mert a méltányosság elvébe ütköznék, ha egyéb vagyon hiányában az érzékenyen sújtott sértett fél minden kártalanítástól elesnék. A vádtanács nem köteles minden esetben a sértett fél követelése tárgyában határozni, hanem ha illiquid a követelés, vagy túlzott, vagy ha közte és a büntetendő cselekmény között a kellő összefüggés hiányzik: akkor a sértett felet a polgári bírósághoz utasítja. Alig lehet ugyan az ellenkezőt feltenni, de tán a szabatosság kedvéért nem volt fölösleges kimondani, hogy az államkincstár ellen a befolyt biztosítéki összegnél többet megítélni nem lehet. Másodsorban az eljárás költségeit rendeli a javaslat a biztosíték összegéből fedezni. Következéskép, ha a kir. ügyészség beavatkozása mellett folyt az ügy, a bűnügyi költségek átalánya javára esik a fenmaradt összeg, és ha még akkor sincs a biztosíték kimerítve, a fenmaradt rész általában az államkincstár javára esik. Az, hogy a terheltet felmentették, vagy ellene a bűnvádi eljárást megszüntették, a fennebb kifejtett tekinteteknél fogva nem ok arra, hogy a biztosíték illető része ne legyen a bűnügyi költségek fedezésére fordítva. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. , e «