Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

326 870. szám A javaslat e rendelkezésének alapja nyilvánvaló. A biztosíték arra nézve nyújt garantiát, hogy a terhelt a javaslat 141. §. második és 4-ik pontjában meghatározott módon az eljárás lefolytatását uem fogja lehetetlenné tenni, azaz, hogy a bíróság rendelkezésére fog állani akkor, a mikor reá szükség van. Ha a biztosíték adása ezt az aggodalmat eloszlatta, illetőleg ha a szabadlábonhagyást vagy szabadlábrahelyezést elrendelő bíróság ezt feltételezte és a terhelt mégis kísérletet tett a szökésre, vagy szabályszerű idézésre igazolatlanul meg nem jelent, akkor magatartásával éppen azt mutatta ki, hogy a bíróság feltevése homoktalajra volt építve, hogy a biztosíték semmi garantiát nem nyújtott; következéskép a letartóztatás jogosan elrendelhető. Ha pedig a vizsgálati fogság elrendelésének valamely törvényes oka a terhelt szabadlábon hagyása vagy szabadlábrahelyezése után merül fel: akkor szintén jogosult a letartóztatás; mert a biztosíték mellett való szabadlábrahelyezés és a biztosíték összege csak a megelőző körülmények alapján volt elhatározva és mert a biztosíték csak bizonyos esetekben nyújt garantiát (141. §. 2., 4. pont). így pl. ha szökés veszélye esetén az aggodalmat a biztosíték eloszlatta s később alaposan lehet arra következtetni, hogy a terhelt a tanukkal való összebeszélés útján meg akarja hiúsítani az eljárás sikerét: kétségtelenül letartóztatható, mert a collusio megakadályozására a biztosíték nem alkalmas. d) A még esedékessé nem vált biztosíték felszabadul és a letevőnek visszaadandó, ha a terheltet ugyanama bűncselekmény miatt letartóztatják; ha az előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot rendelő határozatot hatályon kívül helyezik; ha a bűnper jogerős megszüntető határozattal vagy felmentő ítélettel befejezést nyert; vagy ha az elitélt megkezdte szabadságvesztés-büntetését (166. §.). Minthogy a biztosíték elfogadása és meghatározása mindig egy meghatározott bűncselekmény szempontjából történik, a biztosíték csak akkor szabadulhat fel, ha a miatt a cselekmény miatt helyezik a terheltet vizsgálati fogságba, a mire vonatkozólag a biztosíték adva volt; mert ktilömben a biztosíték visszaadását ki lehetne eszközölni oly vizsgálati fogság segítségével, mely más, csekélyebb ügyben, más bíróságnál collusio okából szándékosan van előidézve s melyújabb vizsgálati fogságot azután a nyomban tett beismerő vallomás megszüntethetne. Egyébként közömbös az, hogy mily törvényes indokból alkalmaztak újra letartóztatást, vagy vizsgálati fogságot, mert a biztosíték visszatartására csak addig jogosult az állam, mig a terhelt szabadlábon van. A biztosíték csak helyettesíti a fogvatartást; ha tebát az utóbbit alkalmazzák, az előbbinek nincs többé jogi alapja. Nincs kizárva azonban, hogy a bíróság a biztosítékot visszatartsa s annak fejében a terheltet ismét szabadlábra helyezze, ha a letartóztatás újabb oka megszűnt, vagy ha csak oly ok maradt még fenn, melyre nézve a biztosíték melletti szabadlábr^helyezés megengedhető. Például, ha a biztosíték mellett szabadlábon hagyottat collusio indokából helyezik fogságba és a collusio veszélye megszűnik, a biztosíték melletti szabadlábrahelyezés'" ismét hatályba léphet. A biztosíték felszabadulásának többi esetei nem szorulnak részletes indokolásra. e) A biztosítéknak czélja, világosan megjelöli a keretet, melyben a Uztosítékot tevő vagyoni érték elvesztésének feltételei megállapíthatók. A tételes jognak eme feltételeket, félreértések kikerülése czéljából, minden latitude mellőzésével, szigorú imperativ módon kell megállapítani. E tekintetben legtökéletesebbnek ismeri el a tudományos kritika, az 1873-iki osztrák törvény rendelkezését (193. §. 2. bek.), mely szerint a letevő a biztosíték vagyoni értékére nézve elveszti jogát, mihelyt a terhelt engedély nélkül lakóhelyéről eltávozik, vagy szabályszerű idézésre három nap alatt meg nem jelen. Kétségen kívül szigorú rendelkezés, de ha a biztosíték hatályosságát frnn kívánjuk tartani, ha azt akarjuk, hogy e biztosíték az előzetes fogvatartás valódi surrogatuma legyen, akkor e ponton nem szabad a szigortól visszariadni. Mindenesetre helyesebb ily tüzetes rendelkezés, mint az, mely a német birodalmi perrendtartás