Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 327 122. §-ába van foglalva (»Eine noch nicht frei gewordene Sicherheit verfallt dei Staatskasse, wenn der Angeschuldigte sich der Untersuchung, oder dem Antritt der erkannten Freiheitsstrafe entzieht*). A német judicatura és irodalom igazolja, minő eltérő magyarázatban részesült a »sich entzieht« kifejezés. Az el nem szökött, vagy el nem rejtőzött egyénnek meg nem jelenése a német birodalmi perrendtartás szerint soha sem ok a biztosítékul szolgáló vagyonértek elvesztésére. Hosszabb, de be nem jelentett utazást sem tekintettek olyannak, mely a biztosíték összege elvesztését vonná maga után, ha valószínűvé van téve, hogy nem szökés czéljából történt az utazás. Vitás a német perrendtartás szövege szerint az is, hogy a megszökött elveszti-e a biztosíték összegét, ha utóbb önként jelentkezik. A franczia és belga tételes jog, valamint az uj javaslatok szerint is elveszti a letevő jogát a biztosíték összegére, ha a szabadlábra helyezett az eljárás folyamában bármely idézésre, vagy az ítélet végrehajtása czéljából alapos ok nélkül meg nem jelent. Mindezek eléggé szigorú intézkedések. De a szigor nem is mellőzhető, mert külömben üres formalitássá sülyed a biztosíték, mely mellett a szabadlábra helyezett büntetlenül szeghetné meg a biróság felhívása iránt tartozó engedelmességet. A javaslat ennélfogva főbb vonásaiban az osztrák törvény álláspontját fogadta el, de szükségesnek tartotta az erre vonatkozó szabályokat tüzetesebben kidomborítani. A biztosítékot nyújtó elveszti a biztosítékra vonatkozó jogát: A) ha a terhelt a kijelölt tartózkodóhelyről a biróság engedelme nélkül eltávozott; B) vagy a biróság tilalma daczára (161. §.) valamely községbe, vagy helyre ment; G) ha szabályszerű idézésre három nap alatt meg nem jelent és elmaradását elfogadható módon ki nem mentette; D) ha a szökésre előkészületeket tett vagy megszökött. Az A) és B) alatti eset nem sorolható a tulajdonképeni szökés esetei közé, mégis szükséges és jogszerű volt a biztosíték elvesztését az eme pontokban részletezett engedetlenség fenforgása esetére is kimondani. A biztosíték mellett szabadlábra helyezett nem élvez korlátlan szabadságot, sőt a czélszerűség okai azt követelik, hogy a biróság parancsának szabadlábra helyezése után is feltétlenül engedelmeskedjék s oly helyzetben legyen, hogy a biróság személyével mindig rendelkezhessék. Ebből folyólag, ha a biróság elrendeli, hogy a terhelt bizonyos helyen tartózkodjék, vagy valamely községbe vagy helyre ne menjen s ha a terhelt ezt a parancsot megszegte, a biztosíték joggal tekinthető esedékesnek; mert a terhelt a tanúsított engedetlenséggel azokat a korlátokat hágta át, melyek a biztosíték mellett való szabadlábrahelyezés után is a mozgás teljes szabadságára nézve fenmaradtak. A G) alatti esetnek alapja is az engedetlenség megtorlása és reá is illenek az A) és B) esetekre nézve felhozott indokok. A czélzatán kívül eső szigornak elkerülése végett a javaslat a terheltnek a megjelenésre három napi határidőt enged és elmaradását kimenthetőnek nyilvánítja. Az osztrák törvénynek elsőrangú commentatorai és a joggyakorlat is oly szigorúan értelmezik a három nap alatti meg nem jelenés feltételét, hogy még az esetben is, ha a szabadlábra helyezett hibáján kívül nem jelenhetett meg, illetve ez idő alatt ki nem mentette elmaradását: a biztosítékot elvesztettnek tartják. A javaslatnak kifejtett intentiói szerint is kétségtelenül szigorúan kell eme feltételt értelmezni. Mindazáltal nincs attól elzárva a vádtanács, mely a biztosíték elvesztése fölött, a felek meghallgatása után határoz, hogy a vis major és teljesen hibán kívüli elmaradás eseteit mentő okokul elfogadhassa. A biztosíték elvesztése szempontjából közömbös az, hogy a birói cselekmény vagy tárgyalás, a melyről a terhelt elmaradt, más okból sem lett] volna teljesíthető, illetőleg megtartható, vagy hogy a terhelt ellenében utóbb megszüntető végzést vagy felmentő ítéletet