Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

320 870. szám. E természetes határon kívül azonban, mely esetleg a megfelelő birói intézkedés elhalasztásával kitágítható volna, úgy mint a szökés veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogságról, a mulasztás és hanyagság korlátjául még mesterséges hatást is jelöl ki a javaslat. Ez a vizsgálóbírónak adott egy havi rendes határidő, melyet a vádtanács kivételes körülmények mellett, nyomós okból két ízben egy-egy hóval meghosszabbíthat, de három hónapon túl egyáltalán ki nem terjeszthet. A megszorítások a hosszabbítás megengedése tekintetében ugyanazok, melyeket a javaslat a szökés gyanúja miatti fogságnál alkalmaz. A határidők azonban rövidebbek és a másodízben adott halasztás végleges, mi abban leli indokát, hogy a collusio veszélye a bizonyíték felvételével is megszüntethető, mig a szökés veszélye ellen sok esetben a fogság az egyetlen biztosíték. Az ujabb bűncselekmény, illetőleg ennek gyanúja miatt elrendelt vizsgálati fogság (141. §. 5. p.) részére, ez intézkedés megelőző rendeltetése miatt, nem volt határidő kitűzhető. A fogság e nemének véghatára tekintetében tehát a 157. §. első bekezdésének általános szabálya az irányadó, mely szerint a fogság megszüntetendő, ha elrendelésének oka megszűnt. Ha tehát a terhelt újabb bűncselekményének büntethetősége megszűnt, vagy ha ujabb bűncselekményétől nem kell tovább tartani, ez alapon elrendelt vizsgálati fogsága is megszüntetendő. Egyébként, minthogy a vizsgálati fogság mindig facultativ s azt a vizsgálóbíró, illetőleg a vádtanács bármikor megszüntethetik (160. §.), ha feleslegesnek találják, e joggal a fogságnak szóban levő neménél is élhetnek, nevezetesen akkor, ha a fogság tartama nincs arányban ama bűncselekmény büntetésével, mely miatt, illetőleg melynek gyanúja miatt elrendelve volt. A vizsgálati fogság tartamának lehető korlátozására irányuló intézkedéseit a javaslat még azzal egészíti ki, hogy a vádtanács bármelyik ügyfél kérelmére köteles a vizsgálati fogság további fentartása tárgyában a kitűzött határidők lejárta előtt is határozni (159. §. 3. bek.). Ezzel egyrészt ama feltevésnek állja útját, mintha a vizsgálati fogságnak rendszerint három, illetőleg egy hónapig kellene tartani, másrészt hathatós eszközt ad a felek kezébe, hogy a vizsgáló biró mulasztása vagy késedelmessége ellen orvoslást kereshessenek. 4. Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság megszüntetésére jogosult hatóságok (160. §.). Ama visszásságokon okulva, melyeket a franczia coded'instruction criminelle-nek a mandat de dépőt és a mandat d'arrét megszüntetésére vonatkozó, fentebb ismertetett rendelkezései eredményeztek, czélszerünek mutatkozott a vizsgálóbíró által elrendelt letartóztatás, vagy vizsgálati fogság megszüntetését első sorban nem a vádtanácsra, hanem a vizsgálóbíróra bízni. Ha joga van a vizsgálóbírónak elrendelni a letartóztatást, vagy a vizsgálati fogságot, akkor ennek szoros logikai folyománya az is, hogy a megszüntetésre is joggal bírjon. Mihelyt tehát a vizsgálóbíró úgy találja, hogy sem büntethető cselekmény nem forog fenn, sem a letartóztatott ellen elegendő gyanuok nincs, vagy a szökés, illetve collusio veszélye megszűnt, vagy ha a vizsgálati fogság tartamának maximumát elérte: akkor megszünteti az előzetes letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot. Teljesen közömbös eme jogkörre nézve az, hogy a vizsgálóbíró közvetlenül rendelte-e el a letartóztatást, vagy a kir. ügyészség és rendőri hatóságok által elrendelt, de általa fentartott letartóztatás megszűntéről van szó. Félreértés elkerülése végett czélszerű lesz kiemelni, hogy a 160. §. első bekezdése nem azt jelenti, mintha csak a vizsgálóbíró lenne az általa elrendelt előzetes letartóztatás, vagy vizsgálati fogság megszüntetésére jogosítva. A vádtanács vagy a törvényszék, esetleg a felebbviteli biróság az ügy külömböző fejleményeiben, akkor is, ha a megszüntetés kérdésébeu a vizsgálóbíró előbb nem határozott, illetékesek a megszüntetés kimondására, minek egyébiránt a javaslat a maga helyén kifejezést is ad (267., 272., 330. §§.). Itt csupán ama hatáskör van szabályozva, mely az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság megszüntetésére nézve a •