Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
292 870. szám. A letartóztatott egyént azonnal ama hatóság elé kell vezetni, mely az elfogató paranesot kiadta. A vizsgálóbíró attól az időponttól számított huszonnégy óra alatt, midőn tudomást szerzett valamely terheltnek akár elfogató parancs alapján, akár tettenkapáskor eszközölt letartóztatásáról, köteles az iratokat, jegyzőkönyveket, vagy jelentéseket az ügyészséghez áttenni. Az ügyész a következő két nap alatt köteles a felügyelő tanácshoz jelentést tenni. Ha a vizsgálat még nincs befejezve és elég bizonyíték vagy jelenség merült fel a terhelt bűnössége mellett, akkor a felügyelő-tanács a további letartóztatást elrendeli. Ha azonban úgy találja a felügyelő tanács, hogy további nyomozásra van szükség és az addig gyűjtött bizonyítékok a terhelt elfogatását nem eléggé indokolják: akkor biztosíték mellett, vagy a nélkül a terheltet szabadlábra helyezi és meghagyhatja azt is, hogy bizonyos község területéről a terhelt el ne távozzék. Munkakerülők, csavargók és a többi fentebb említett személyek azonban ekkor sem helyezhetők szabadlábra. Ha a felügyelő tanács a letartóztatást fentartotta, akkor kötelessége a vizsgálóbírónak legalább minden két hónapban az államügyész meghallgatása után a vizsgálat állásáról jelentést tenni. A felügyelő tanács az eredményhez képest vagy továbbra is fentartja a letartóztatást, vagy szabadlábra helyezi a terheltet. Az ügyész mindig szóbeli előterjesztést tehet a felügyelő tanácsnál, a terhelt írásbeli promemoria benyújtására van feljogosítva. A felügyelő tanács határozata ellen az ügyész kifogással élhet, melynek felfüggesztő hatálya van. A terhelt jogorvoslattal csak annyiban élhet, a mennyiben szabadlábra helyezése iránt benyújtott kérvénye fölött határozott a felügyelő tanács. Az ideiglenesen szabadlábra helyezendő köteles előre a törvényszék kerületén belül tartózkodóhelyét kijelölni. Az olasz perrendtartás szintén ismeri a biztosíték melletti szabadlábra helyezést (205— 217. ez.). Ha a vád oly bűntettre vonatkozik, mely nem büntetendő a btk. 13. csikkének 1. pontja alapján, vagy ha az ügy correctionalis bírósághoz volt utasítva, akkor a terhelt, kívánatára megfelelő biztosíték mellett, szabadlábra helyezendő. Ha oly cselekményről van szó, melyek csak hivatalvesztéssel vagy három hónapot meg nem haladó, illetve ennél csekélyebb büntetéssel sújtandók : akkor a terhelt biztosíték nélkül, pusztán ama fogadalom mellett, hogy idézésre meg fog jelenni, szabadlábra helyezendő. Ha oly bűntettek esetében, melyek börtönnel vagy deportatioval büntetendők, a szabadlábon levő terhelt, a nélkül, hogy ellene elfogató parancs adatott volna ki, a bíróság előtt, jelentkezik, akkor kívánatra biztosíték mellett szabadlábra helyezendő. A munkakerülők, csavargók, koldusok és a többi fentebb ezekkel kapcsolatosan említett személyek semmi esetre sem bocsáthatók szabadlábra. Oly bűntettek esetében, melyek börtönnel vagy deportatióval sújtandók, a vád alá helyező határozat után ideiglenes szabadlábra helyezésnek helye nincs. A biztosíték Összegének megállapítása szabad birói méltatásra van bízva. Szegények felmenthetők a biztosíték alól, ha erkölcsi magaviseletük ellen külömben alapos kifogás nem merül föl. A biztosíték adására harmadik személyek is fel vannak jogosítva. E vázlatos ismertetésből kitűnik, hogy az olasz perrendtartás távol áll ama szabadelvű állásponttól, melyet a belga jog képvisel, de annyiban figyelemre méltó, hogy a vizsgálóbírót a felügyelő tanács legszigorúbb ellenőrzése alá helyezi. G) A német Urodalom. A német birodalmi perrendtartás rendelkezéseinek ismertetése előtt szükséges az annak alapjául szolgáló particularis jogokat néhány jellemző vonásban bemutatni. A német particularis törvények általában a letartóztatás okainak taxativ meghatározására helyezik a súlyt. A szökés gyanúja minden törvényben okul szerepel a letartóztatásra. Több törvény szerint a szökés gyanúja már igazolva van azzal, ha a terhelt ismeretlen, külföldi, csavargó,
