Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
254 870. szám. folytathassa, köteles a sürgősség czímén eljáró nem illetékes bíróság, az iratok áttétele mellett, az illetékes bíróságot eljárásáról sürgősen értesíteni. Mindé rendelkezések a már megindított vizsgálatra vonatkoznak s ki nem terjednek arra az esetre, ha birói közreműködésnek szüksége a nyomozás folyamán merül fel (98. §.) 2. A vizsgálat szabályosságát és a személyes szabadság érdekeit, a javaslat azzal is iparkodik megóvni, hogy a vizsgálóbíró eljárását a vádtanács felügyelő és ellenőrző hatáskörének veti alá. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy azok a nagyjelentőségű fimetiók, melyekből a vizsgálat áll, egy személy kezeibe vannak letéve s hogy a teendők nagyrészt olyan természetűek, miszerint a vizsgálóbiró téves eljárása pótolhatatlan csorbát ejthet mind a per érdekein, mind a személyes jogokon. A felek ellenőrzése is, — minthogy, mint föntebb kifejtettük, a teljes ügyfélnyilvánosság vagy a nyilvános contradictorius vizsgálati eljárás rendszere nem volt elfogadható, — itt nem segíthet, mert a vizsgálóbiró végre is határozathozás jogával bir. Utasítás jogával ellátott felügyelő közegre van tehát szükség; s minthogy ez a javaslat elveinél fogva, az ügyészség kizárásával, csak birói közeg lehet, ilyenre, még pedig — szemben a vizsgáló egyes bíróval — testületre kellett ezt a hivatást ruházni. Erre önként kínálkozott a vádtanács, melynek ügyköre könnyen össze volt egyeztethető a szóban levő functióval. Miért ruháztatott a felügyelő tanács (Rathskammer, chambre du conseil) hatásköre a vádtanácsra, miként fejlődött ki és mily változásokon ment keresztül ez a perjogi intézmény: minderről bővebben értekezik a XV. fejezet indokolása. Itt csak annyit kell kiemelni, hogy a franczia conceptió nyomán átment a »chambre du conseil« intézménye a többi törvényhozásokba is, bár néha igen lényeges módosításokkal, melyek odáig is terjedtek, hogy a külön tanács mellőzésével az ítélő bíróságot tették felügyelő hatósággá. Egészben véve részint a vizsgáló biró mellett működő testületté alakították, melynek főczélja az volt, hogy a fontosabb vizsgálati cselekmények collegialis határozatok alapján menjenek végbe; részint fölülvizsgáló, számonkérő hatáskört tulajdonítottak neki. A javaslat a nélkül, hogy az egyik vagy a másik rendszerhez feltétlenül csatlakoznék, igen nagy terjedelemben valósítja meg a vádtanács felügyeleti hatáskörét. A 113. §., mely a vádtanács felügyelő ügykörét általánosságban határozza meg, arra törekszik, hogy a bűnvádi perben szereplő összes tényezők számára lehetőleg hozzáférhetővé tegye az intézményt. A sérelmek orvoslására külön eszközt ad nekik: a panaszt. Nem éri be a panasz eseteinek megjelölésével, hanem általában jogot ad az érdekelteknek, hogy a törvényben fel nem hozott esetekben is bármikor igénybe vehessék azt. Megengedi nekik, hogy előterjesztéseiket szóval vagy Írásban, közvetlenül vagy a vizsgálóbiró utján tehessék meg s gondoskodik arról is, hogy a panasz haladéktalanul a döntő fórum elé jusson. A javaslat módot nyújt a vádtanácsnak, hogy a feleket személyesen is meghallgassa, sőt a vádtanács székhelyén fogva levő terhelt ebbeli kívánsága meg sem tagadható (114. §.). A vizsgálóbiró ellenőrzésének hathatós módját nyújtja a 115. §. A vádtanács havonkint számot adat magának a vizsgálatok állásáról s főkép az ebbeli tanácskozások eredménye szerint fog élni a 113. §-ban megállapított utasítás jogával. A javaslat (112. §.) gondoskodik arról is, hogy, a mennyiben a felek és a vizsgálóbiró közötti differentia* jogosult nézeteltérésen alapszik, utóbbi a határozathozatal előtt is utasítást kérhessen a vádtauácstól. Világos, hogy e rendelkezés elejét vévén a panaszoknak, az ügymenet tetemes gyorsítását fogja ered ményezni. A vádtanács üléseiből a közönség ki van zárva (116. §.), azaz ezek az ülések nem nyilvánosak, határozatait pedig a vádtanács még azokban az esetekben is zárt ülésben, vagyis egyedül a tanács tagjai jelenlétében hozza, midőn a 114. §. értelmében a vizsgálóbírót s a
