Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

236 870. szám. támogassa, annál inkább meg kell ezt követelnie akkor, midőn magán vádló kivan valakit a büntető bíróság elé állítani. A nagyobb fokú garanczia szüksége elvitázhatatlan, mert csak az akadályozhatja meg, hogy a sérteit, a kit sokszor az anyagi érdek, gyűlölet vagy boezú vezet: ellenfelét alapos ok nélkül, egyéni érdekből a vádlottak padjára hurczolja. De ha a javaslat ezt a czélt el akarja érni, módot kell adnia a sértettnek ahhoz, hogy vádját előkészíthesse, felszerelhesse, szóval, hogy a gyanút alapossá tehesse. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a sértett a rendőri hatóságokat a nyomozás teljesítése végett igénybeveheti (99. §.). A sértettnek ez a joga nem jár a rendőrség részén az ennek megfelelő kötelezettséggel, ellenkezőleg a rendőrség nem lehet vak eszköze a sértettnek, s ha úgy találja, hogy a nyomozás nem teljesíthető, a magánvádlót elutasíthatja (99. §. utolsó bek.). A rendőri hatóság sem lévén alávetve a bűnvádi perrendtartás felebbviteli fórumainak, határozata nem volt apellábilissá tehető. Nehogy azonban a nyomozó hatóság a magánvádlót jogaitól végleg megfoszthassa, fel kellett jogosítani a sértettet arra, hogy az elutasító határozat hozatala után a vizsgálóbíróhoz, mint a független biróság egyik orgánumához fordulhasson vádjával. S ha a vád képviseletét az ügyész, a nyomozás teljesítését a rendőri hatóság megtagadta, még mindig megvan az a garanczia, hogy a független vizsgálóbíró elrendelheti a vizsgálatot. A javaslatnak azt a rendelkezését, hogy ez esetben a vizsgálóbíró nem a nyomozás, hanem a vizsgálat elrendelése tárgyában határoz, a már érintett hatásköri akadályon fölül még az is indokolja, hogy a vizsgálóbíró maga nyomozást nem teljesít és hogy magánvád esetében a vizsgálat, a később kifejtendő okoknál fogva, amúgy is kötelező (102. §. 3. b) pont). Az utóbbi tekintet vezette a javaslatot annál az intézkedésénél is, hogy a magánvádlót a vizsgálóbíró közvetlen igénybevételére akkor is feljogosítja, ha a tényállás tisztábahozása birói cselekményt igényel (99. §. utolsó bek.). Ez esetben a nyomozást teljesítő rendőri hatóság kénytelen volna a bíróságot megkeresni s a megkeresés teljesítése után a nyomozást ismét folytatni. Sokkal egyszerűbb és ezért czélszertíbb, ha a vizsgálóbíró, kinek eljárása úgy sem mellőzhető, a tényállás tisztábahozását egységesen és megszakítás nélkül végzi. 7. A javaslat 100. §-a a legfontosabb garancziák egyikét állítja fel a terhelt érdekében; a materiális védelem kötelezettségét. Ott, a hol a büntető eljárás tisztán vádelvi alapon épül fel, koránt sincs ennek a garancziának oly nagy jelentősége mint nálunk Angliában, Skócziában és Északamerikában a bizonyító anyag előállítása az ügyfelek kötelessége. Ellenben a continensen a vád előterjesztése után a bíróságnak kötelessége a bizonyítékokat hivatalból összegyűjteni. Ott, a hol a vizsgálat során az ügyfél-nyilvánosság teljesen keresztül van vive, a hatóságoknak a materiális védelemre vonatkozó kötelezettségét a védő esetleg a terhelt veszi át. Csakhogy az ügyfél-nyilvánosságot eddigelé a continensen, korlátlanul sehol sem merték keresztül vinni. Mivel ekként az előző eljárásban a formális védelem nem érvényesülhet korlátlanul, arról kellett gondoskodni, hogy a pernek eme szakában, az eljáró hatóságok teljesítsék a materiális védelmet, vagyis kötelességükké kellett tenni expressis verbis, hogy nemcsak a terhelő, hanem a mentő körülményeket is egyenlő gondossággal tartoznak kideríteni. Az osztrák perrendtartás ezt a szabályt az általános határozatok közé vette föl (3. §.), mig a német eljárási törvény a nyomozás keretében kötelezi az ügyészt arra, hogy necsak a vád, hanem a védelem érdekét is egyenlő gondossággal tartsa szem előtt. (158. §. 2. p.) Kétségtelen dolog, hogy a materiális védelem, a mi lényegileg nem más, mint az anyagi igazság kutatása, az eljárás minden szakában és minden nemében szükséges. Ennek megfelelőleg első sorban általános szabálylyal (9. §.) igyekezett a javaslat a materialis védelmet az eljárás egész körében kötelezővé tenni. Azonfölül azonban, mert az ismételt, tüzetes figyelmeztetés legjobban biztosítja az eredményt, szükségesnek tartotta a materiális védelem kötelmét