Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
18 870. szám. az elmaradt, az alperes által. Ékkor még ritkán kezdődtek a felek perbeszédei, mert az elmaradás következményeinek igazolás vagy bentiltás (prohibita) utján könnyű elháritását sok fél időnyerésre használta fel. Ha végre az alperes a kereset fölötti nyilatkozatot el nem odázhatta, előbb alaki kifogásait terjesztette elő, melyek tárgyában három perbeszédet váltottak, azaz iktattak be a perfelvételbe. Ha a biró a kifogásoknak helyt nem adott, kezdődött az érdemleges feleselés négy perbeszéd váltásával, a mennyiben az alperes nem találta előnyösebbnek előleges "hallgatással alkalmat nyújtani az ítélethozatalra s azután ismét igazolással, illetőleg bentiltással élni, vagy a végrehajtás alkalmával ellentállást, illetőleg visszavetést (oppositio, repulsio) használni s ez utón az ügynek ujabb tárgyalását kieszközölni. Főbenjáró ügyekben azonban a vádlott elmaradása alapján nem hoztak ítéletet, hanem elfogató parancsot bocsátottak ki. Az érdemleges feleselés utáu a pert a bíróság ülésében előadták és a bíróság bizonyítást rendelt vagy itéhtet hozott. Közbűntettek miatt a »criminalis« eljárást a bíróság feljelentés vagy gyanuokok alapján hivatalból indította meg, egyedül házasságtörési ügyekben tartozott a sértett indítványát bevárni. Előbb általános (generális), azután különös (speciális), vagyis meghatározott személy ellen irányuló vizsgálatot tartottak, mely nemesek és nem-nemesek elleni ügyekben csak a vizsgálati fogságnak már is érintett feltételei tekintetében tért el. Az eljárás további menetére a vádlott nemesi előjogai annyiban gyakoroltak befolyást, a mennyiben nemes ellen rendszerint, nem-nemes ellen pedig csak súlyosabb büntettek esetében kellett írásbéli pert lejártatni. Ez a polgári per alakiságait követte, azonban a bentiltásnak, ellenállásnak és visszaüzésnek kizárásával. A vizsgálat eredménye alapján elhatározta a bíróság, hogy rendes vagy sommás eljárásnak van-e helye és az előbbi esetben perbefogó határozatot hozott. Némely biróság előbb még hitelesítő tárgyalást tartott, és ezen kihallgatta a vádlottat és a tanukat. A perbefogással egyidejűleg felhívták a tiszti ügyészt vádlevelének benyújtására. Ezt a vádlottnak a per felvételére való idézés mellett kézbesítették még akkor is, ha fogva volt (citatio ex vinculis). Ezeket a per felvétele és a feleselések követték. Az ítéletet a zárt ülésben előadott ügyiratok alapján hozták. Szóbeli vagyis sommás eljárást csak enyhébb büntetés alá eső bűncselekmények miatt lehetett elrendelni és ahhoz, ha a vádlott nemesember volt, ennek beleegyezése is szükségesvolt. Az eljárás e módozatának alkalmazása esetében a vádlottat az itélőbíróság elé állították, a terhelő adatokat felsorolták és a vádlottat kihallgatták, egyúttal alkalmat nyújtottak neki, hogy védelmét mind személyesen, mind védője által előterjeszthesse. A tiszti ügyész közreműködését nem tartották mindig mellőzhetetlennek. Befejeztetvén a tárgyalás, a biróság ítéletet hozott vagy a vizsgálat kiegészítését rendelte el és annak teljesítése után ítélt. A polgári perben perorvoslatokról nagyon is bőségesen volt gondolkodva. A bentiltás (prohibita), az ügyvéd eljárásának visszavonása (revocatio procuratoris), a felebbezés a perdöntő kifogás és az érdem tárgyában, a felebbezést pótló egyszerű perújítás (ellentétben a per befejezte után birtokon kivül használhatott »novum cum gratia«-val), az ellentállás (oppositio) és a visszaüzés (repulsio) a védelem kifejtésére kitelhető alkalmat nyújtottak. Közbűntettek tárgyában a nemesek az Ítélet ellen, ha azt alsóbb fokú biróság hozta, a királyi táblához, onnan a hétszemélyes táblához, ha pedig első fokban a kir. tábla itélt, csupán a hétszemélyes táblához felebbezhettek. Nem-nemeseket a felebbezés joga csak akkor illette, ha halálra, három évi súlyos rabságra vagy egyszerre elszenvedendő száz botütésre (1791: 43. t.-cz.), hivatalvesztésre (1836: 17. t.-cz.), továbbá váltóhamisítás vagy hamis bukás miatt voltak elitélve (1844: 6., 7. t.-cz.), úgyszintén, ha bűntársuk nemes-ember volt és ez felebbezett (1836: 17. t.-cz.). Az első három esetben a kir. tábla ítélete ellen csak akkor lehetett felebbezni, ha az halálbüntetést mondott ki. A kivételes eljárási nemek közöl a felségsértés esetében alkalmazandó (1715: 7. t.-cz.) és a rögtönbirósági eljárás emelendők ki.
