Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 17 majdnem egészen, az eskütársak alkalmazását pedig teljesen kiszorították. Csak akkor, ha a vádlott ellen kínvallatásnak nem volt helye és az ellene felmerült gyanuokokat részben megerőtlenitette, ítélték meg részére a tisztító esküt. De a korszak vége felé ez is kiment a gyakorlatból. A polgári perben is lényegesen meg volt szorítva az eskü által való bizonyítás (1729: 27. t.-czikk.). Szükségszerű következménye volt a nyomozó eljárásnak a nagy jelentőség, melyet a vádlott vallomása nyert. A biró főfeladatának tartotta, hogy a vádlottat beismerésre birja. Még a kínvallatásnak az 1776. évi királyi rendelettel és 1791. évi 41 törvényczikkel történt megszüntetése után is igazoltnak tartották, hogy a vallomást megtagadó, vagy a birót tévútra vezetni megkísérlő vádlottat fogsággal, böjtöléssel vagy veréssel kényszerítsék igaz vallomásra (Vuchetich 398., 400., 401. 1.). Külömbséget tettek az önkéntes és a kényszeritett, vagyis kínzással kivett vallomás közt, mely utóbbi azonban nem birt bizonyító erővel, ha a kínvallatás megszüntetése után nem ismételték; külömbséget tettek továbbá a bíróság előtti és bíróságon kívüli beismerés között, melyek közöl csak az előbbit tekintették bizonyítéknak. A középkor bizonyító eszközeinek, az istenítéletnek, párbajnak és az eskünek abolitiója, illetőleg megszorítása a tanuk által való bizonyításnak gyakoribb használatát is előmozdította. Már nem a XVIII. század óta gyakorlatból kiment communis inquisitio, hanem sommás vagy részletes bünvizsgálat alkalmával, táblai perekben birói parancs és táblai hites irnok kiküldése mellett hallgatták ki a tanukat. Eskü alatt vallott két tanúnak vallomását teljes bizonyítéknak vették. A korszak vége felé ama középkori elvet, hogy nemes ellen csak nemes tanúsága érvényes, némileg korlátolták (1729: 26. t.-cz.), de a vádlót a vádlott ellen, a szolgát vagy jobbágyot ura ügyében tanúul nem fogadták el. Egyebekben érvényben maradtak a Hármaskönyv II. r. .27. ezímének szabályai a tanúvallomás kellékeiről. Birói és szakértői szemlét a XVIII. századtól kezdve hasonlókép már nem a communis inquisitión, hanem a vizsgálóbíró, vagy bírósági kiküldött foganatosítottak. Tárgya nemcsak birtokviszonyok, hanem bármely ez utón kideríthető lényeges körülmény megállapítása volt. Azokban a bűnügyekben, melyeket polgári perek gyanánt tárgyaltak, az eljárás szövevényes volta mellett a felek szakértő tanácsot és közbenjárást nem nélkülözhettek. Ez okozta, hogy a védő igénybevételét ily ügyekben nem korlátolták és közbűntettek esetében is a bíróságok a védő közbelépése ellen kevesebb ellenszenvet tanúsítottak. Míg a nyomozó rendszer más országokban a szakképzett védelem nagy megszorítására vezetett, mint például azt még az 1803. évi osztrák büntető törvény is csak az ítélet után engedte meg, addig az hazánkban megfelelő méltatásban részesült. A perbefogott vádlott saját költségén védőt mindig alkalmazhatott, a vagyontalan ügyfeleket a kir. ítélőtábla előtt a szegényvédők képviselték, 1816. évben kelt helytartótanácsi rendelet pedig a tiszti ügyészeknek kötelességévé tette, hogy a súlyosabb bűntettek miatt vádlottakat hivatalból védelmezzék. Zavart politikai viszonyok, szakadatlan küzdelem ősi hagyományok és a kor eszméi között, oly sokalakúvá és változóvá tették e korszak büntető eljárását, hogy fejlődésének menete minden részleteiben alig követhető. De erre tán nincs is szükség és a jelen vázlat megfelel czéljainak a büntető per amaz alakzatának ismertetésével, mely a korszak végén hatályban volt és a későbbi jogfejlődés kiinduló pontjául szolgált. A polgári perútra tartozó bűnügyekben a sértett, vagy ha hivatalból üldözendő bűncselekmény forgott fenn, a törvényhatóság tiszti ügyésze, illetőleg táblai perekben a királyi jogügyek igazgatója (causarum regalium director) rendes keresetet nyújtott be a bírósághoz. A vádlottat kir. táblai hites jegyző, szolgabíró vagy esküdt, városokban városi hivatalnok által idézték meghatározott napra a bíróság elé. E napon, vagy a kir. táblán még a következő három napon történt a perfelvétel, azaz a per jegyzőkönyvének megnyitása, a felperes, vagy ha KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET. S